1996. augusztus 19-én (vasárnap) mutatták be a királyi TV-ben az ország 1000+100-adik évforduláját ünneplő 240 perces popgála élő közvetítését a Hősök teréről. Ennek kapcsán (igen-igen lassan) megindultak bennem a fogaskerekek.
A tévéújság az elábbi fellépőket jegyezte:
Húsz harmincötkor jóérzésű ember módjára leülök a TV elé. Remek időérzékem most sem hagyott cserben, még mindig a reklám megy. Pár perc múlva kezdődik az élő közvetítés a Hősök Teréről. A kedves kis műsorvezetők (egy fiú és egy lány) szó szerint egymás szavába vágva bekonferálják a ,,Magyar Népköz... Magyar Köztársaság'', szóval Budapest alpolgármesterét, aki -- szerencsére -- rövid beszédet mond. Újra a műsorvezetők következnek, immár kevesebb bakival. Legalább megbizonyosodtam róla, hogy a műsor nem felvételről megy. Egyébként sajnálom szegény alpolgármester urat, mivel a zuhogó esőben egy szál öltönyben mondta a beszédét. A hallgatóság pedig -- hűen 1848 emlékéhez -- esernyőt ragadva hallgatta a szent szavakat.
Éljenek a klasszikusok, a filmzeneírók, a sztárok. Minden jót elmondanak róla, még azt is, hogy francia. Bejön. Tapsvihar. Leül a zongora elé. Feszült csend. És (ezt úgysem találnád ki) elkezd jazzt játszni. Na, mondom, ez sem nekem való, lehalkítom a tévét, és átmegyek a másik szobába (csukott ajtó mellett) Jazz Jackrabbitet játszani. Még annak is jobb a zenéje, pedig az is Jazz. Aztán mégsem megyek játszani, hanem elkészítem a vacsorát. Ne tessék aggódni, egy kolbászt még én is meg tudok főzni. Miközben a víz forr, és a zenész a zongora mellé még idétlen hangok kiséretében grimaszokat vág, én megkenem a vajas kenyeret és felvágom a paradicsomot.
Az első félóra letelt. Apám azt mondta, hogy a kolbászt jól meg kell főzni, így benne hagyom még negyed óráig. Épp most megy ki (a távozást siettető hangos tapsvihar közepette) a Művész, és a műsorvezetők bejelentik, hogy ezentúl csak magyar előadók fognak fellépni. Fellélegzek. Sajnos azonban arra még én sem számítottam, hogy vannak híres magyar jazz-zenészek. Pedig tele van velük az ország. Újabb háromnegyed óra káromkodás. Az éhség erőt vesz rajtam, elkezdem enni a kolbászt.
Konstatálom, hogy elég lett volna egy 180 perces videókazetta, mert a 240 perces műsor első nyolcvan percét egyáltalán nem vettem fel. Remélem, hogy a végén nem fogom azt mondani, hogy elég lett volna egy húsz perces kazetta is. Bár lehet, hogy a jókat direkt a végére hagyták, így a Tisztelt Közönség fele egy óra jazz után hazamegy (az eső közben elállt), és csak az marad kint, akit tényleg érdekel a dolog. Én mindenesetre hátradőlök a fotelben.
A következő (bejelentett) művészek egyáltalán nem léptek fel: Zalatnay, Republic, Katona Klári, Omega. Egyikért sem rajongok különösebben, úgyhogy nem bánom. A legtöbben két átlagos számot énekeltek, ritkábban egy hosszút, csak a Tolcsvayék adtak elő hármat, de hát ők ugyebár ketten vannak, s az egy főre jutó másféllel messze elmaradnak az 1.9-es átlagtól. Az egyik daluk, az Első villamos annyira megtetszett (szerintem a Koncz Zsuzsa jobban énekli, anyám szerint se ő, sem a Szörényi Levente nem énekli úgy, mint ők), hogy (még a gála alatt) írtam hozzá egy másik dalszöveget.
Tolcsvayék másik két száma is találó volt. Varga Miklós első dala nem lett valami világszám, de Charlie-nál vagy a dixielandeseknél sokkalta jobban tetszett. Kezdtem örülni, amikor a másik dalt így kezdte: Ezért értsd meg, szeretem őt, a vén Európát, a gyönyörű nőt. Murphy törvényébe azonban most se csúszott hiba: a mosoly, mint a megmásíthatatlan természeti erők könnyű játékszere, az arcomra fagyott. Teljesen más hangsúllyal (azzal a hard rock-os fajtával, bár nem tudom, mi az a hard rock), más dallammal énekelte, mint az első nagylemezén. Ez a feldolgozás undorító volt az előzőhöz képest, ami lehet, hogy csak megszokásból tetszik jobban mint ez, de le kell szögezni, hogy Kim Novák, Török Ádám, Papp Gyula és a jazz után megtisztelve éreztem magam. (Éljenek a körmondatok.)
Ugyanezt elmondhatom Koncz Zsuzsa Valahol egy lány c. daláról. Anyám azt mondta, hogy a dalszövegeket folyamatosan változtatják, és egyáltalán ne lepődjek meg azon, hogy a csaknem harminc éves dal mai változata teljesen idegenül, baljóslatúan hangzik. Ilyen az élet. Kedves Olvasó! Fogadj meg egy hasznos jótanácsot: Ha meg akarsz szerezni egy jó dalt, minél előbb vedd meg az eredetit. Ne várj arra, hogy egy válogatásba belekerüljön, vagy arra, hogy leadják a médiában. Mert egy év múlva a dal már idegenként köszön feléd.
Egyébként a Bródy is énekelhetné a Ha én rózsa volnékot ugyanúgy, mint annak idején. A rózsavolnék-paródia dallamának megalkotását az olvasóra bízom. Bár szegény Bródyt nem akarom bántani, mert nagyszerű finálét hozott össze a Mindannyian mások vagyunk c. dalával, melynek refrénjét az addig fellépett művészek együtt énekelt. Ahány ember annyiféle csodálatos világ. Hát igen, annak ellenére, hogy nincs hangja, elég jó dalokat ír.
A videón végül is 90 perc maradt fenn a 240-ből. Újra végignézve azt láttam, hogy csak két énekes kezében volt gitár: Bródyében és Zoránéban. Ja, és Tolcsvay László zongorázott dalolás közben. Szerintem ez az egyik mércéje annak, hogy ki az igazi művész. A másik mérce pedig az, hogy kinél van tapsvihar, miellőtt bármit is énekelne. Hogy szerintem kik a legjobbak, elolvashatod az oldal elején. Az ott közölt címen várom a Te véleményedet.
Mindezek után a cigányzenekar klasszikusokat játszott. Mind a százan. Huh, ezt én már nem bírtam szuflával, és lefeküdtem aludni, tudván, hogy holnap (ma) még sok dolgom lesz. Nem szeretném leszólni a klasszikusokat, de szerintem a legtöbb régi mű dallama egyszerűen nem szép. Nem idegesítőek, még csak nem is végighallgathatatlanok, csak nem szépek. Kivételt képez Beethoven kilencedik szimfóniájának vezérdallama. Bocs, hogy általánosítok, de én klasszikusokat csak az énekórán hallgatok, és nagyon kevés mű ragadott meg.
Mindent összevetve érdemes volt végigülni a 240 percet, mert 90 perc erejéig nagyon jó zenét hallottam. Megerősödött bennem az a tudat, hogy még léteznek manapság jó együttesek és szólisták. Bízom benne, hogy a dob-dob-cin-cin nyomja el őket, és száz év múlva -- ha megérem -- a millebicentenáriumon legalább ilyen jó műsort adnak.
Arra kérlek, hogy ne semmi esetre se nézz rá Az én Magyarországom című írásomra!
Egyébként rossz nyelvek szerint nemsokára kész lesz a millecentenáriumi földalatti (négyes metró), melynek tiszteletére a honfoglalás hivatalos időpontja 896-ról 897-re, vagy nagy késés esetén 898-ra vándorol. Megnyugtató érzés, hogy a jelen történészei rendelkeznek a múlt újraírásának csodálatos képességével.
A hír viszont igaz: valószínűleg 1998-ban fejeződnek be a négyes metró tervei, amely az Etele tértől a Kálvin teret érintve a Keleti pályaudvarig fog közlekedni (Budapesten). [azóta, 1999-ben még mindig csak találgatni tudunk] Ezután még egy ötéves munka vár az oroszokra, mert állítólag ők fogják felhúzni az alagutakat.
Történelemórán hallottam (tanultuk), hogy a román kormány azzal igyekszik igazolni a románok magasabbrendűségét a magyar kisebbségekkel szemben, hogy ők érkeztek arra a területre először. Attól még nincs jogom a liftet kisajátítani, hogy előbb költöztem be a házba. Szerintem semmit sem jelent az, hogy valaki korábban, avagy később jött-e. Az a lényeg, hogy most itt van, megközdött azért, hogy itt lehessen, és a küzdelem után megérdemelten van itt. Mindössze illik tisztelnie az előbb jötteket, mert tanulhat tőlük. De az előbb jötteknek nincs joguk a tiszteletet elvárni, vagy elsőbbséget követelni. Bár a román vezetésnek véleményem szerint kapóra jött a magyar ,,kisebbség'' (legyen kire fogni az ország összes gondját-baját), a magyarokat nem embergyűlöletből sújtják, és alapvetően nem rossz emberek.
Szomszédaink után lássuk, mi hogy állunk az ország, a haza és az állam kérdésével. Bízva abban, hogy mások talán nálam okosabbat tudnak mondani, átadom nekik a szót. Nem teljes életnagyságukban, hanem a Bölcsességek könyvén keresztül beszélnek.
Szeresd a hazát! Boldog leszesz, ha a férjfikor napjaiban
e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fogod érezhetni,
mint kell. Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb
szenvedelmeinek; de sok kívántatik, míg annak tiszta
birtokába juthatunk.
--Kölcsey Ferenc, költő (1790-1838)
Bölcs ember számára minden föld lakható:
mert nemes léleknek hazája az egész világ.
--Démokritosz, görög filozófus (-460(?)-370)
Ki országa javán hasznosan dolgozik,
az eget-földet nem könnyen hagy itt:
akiben nincs erő, tehetség, igaz érdem,
annak kellemesebb az idegen haza:
nem annak fia, nem gyűlölik annyira
és senkit se bosszant, ha tétlen.
--Ivan Andrejevics Krilov, orosz publicista, meseíró (1768-1844)
Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok
hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni,
valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel
mik lehetünk, s mik leendünk.
--Szécshenyi István, államférfi, politikai író (1791-1860)
Szép halni a hazáért? élni jobb...
--Vörösmarty Mihály, költő, drámaíró, kritikus (1800-1855)
Nekem nevem sincs már, úgy hívnak, Haza.
--Victor Hugo, francia költő, regény- és drámaíró (1802-1855)
Mely a hazáért élt, a hű kebel,
Földjét termékenyítve hamvad el;
És szelleme a sír körül marad,
Tettekre intvén az utódokat.
--Eötvös József, író és államférfi (1813-1871)
Egyes emberek patrióták, de a népek kozmopoliták
legyenek, és boldog lesz a világ.
--Eötvös József, író és államférfi (1813-1871)
Ott, hol mondhatja: szabad vagyok, ott hazáját fogja találni
minden ember.
--Eötvös József, író és államférfi (1813-1871)
Egy nép is csak akkor lesz boldog és szabad, ha nem érzéketlen
más népek szabadsága és becsülete iránt,
másrészt megint csak akkor munkálhat e nemes érzület
szellemében, ha előbb saját ügyeit kellőképpen
rendbe szedte... Ne bízzatok tehát az olyanban, aki azzal
dicsekszik, hanem ismer s nem szeret hazát! De abban se bízzatok,
akinek országa határain már be van deszkázva
a környező világ...
--Gottfried Keller, svájci német író (1819-1890)
...az igazi hazaszeretet sajátja, hogy engem örökkön-örökké
boldog csodálat tölt el, mert éppen itt, ebben az országban
születtem, s hálát adok a véletlennek, hogy így
igazította sorsomat; ám e szép ideált meg kell
tisztítsa a más népek iránt táplált
szeretet és tisztelet, mert a világpolgárság
roppant mély és széles alapja s derűs távlata
nélkül a hazafiasság sivár, terméketlen
és halott.
--Gottfried Keller, svájci német író (1819-1890)
Haza csak ott van, hol jog is van,
S a népnek nincs joga.
--Petőfi Sándor, költő (1823-1849)
Hazát kell nektek is teremteni!
Egy új hazát, mely szebb a réginél
És tartósabb is, kell alkotnotok...
--Petőfi Sándor, költő (1823-1849)
Az emberek emlékeik és reménységeik révén
honfitársaik egymásnak.
--Anatole France, francia regényíró (1844-1924)
A hazaszerettel -- hacsak nem vak és lusta ez a szeretet -- együtt
kell járni a megkülönböztetésnek a haza mai
helyzete és a benne rejlő ideál között;
ezzel a megkülönböztetéssel viszont együtt jár
a változás és erőfeszítés megkövetelése.
--George A. N. Santayana, amerikai filozófus (1863-1952)
... a haza problámája alapjában véve talán
csak nyelvprobláma ! Akárhol van az ember, akárhová
megy, tovább is a hazája szavaival, nyelvtanával gondolkozik.
--Roger Martin du Gard, francia regényíró (1881-1958)
Augusztus 20-án reggel indultunk Balatonra nyaralni, úgyhogy a híres budai tüzijátékról lemaradtam. De semmi baj, hiszen Füreden is volt tüzijáték, és állítom, hogy többet láttam belőle, mint tavaly a budai várban. Mindenesetre nem vagyok szakértő, így mindkettő egyformán tetszett. Egyébként remek strandidő volt, de kár, hogy lemaradtam a budapesti rendezvényekről, mivel strandidő bármikor lehet, de millecentenárium 1100 évenként csak egyszer van, ugye.
Észrevettem, hogy semelyik híradásból nem maradhat ki egy újabb adalék a Román-magyar alapszerződéssel kapcsolatos ügyekhez. Ha ez így van, akkor nekem is muszáj valamit írnom róla. Az egészben azt találom furcsának, hogy az égadta világon mindent leközölnek (Horn Gyula elégedett, mások nem, RMDSz jön, országgyűlést megszavazták, a franciák boldogok), csak magát az alapszerződést nem közlik le. Ez olyan, mintha a tanár úgy kezdené elemezni a vers ritmusát, hogy még egyszer sem olvasta volna fel. Hát az isten áldja meg a médiát: ne akadjanak el a felolvasás során már a címnél!
megint egy kicsit más: vajon külföldön mit tudnak rólunk, magyarokról? Egy átlagember kb. Anglia magasságában vagy semmit, vagy dereng neki valami, és megkérdezi, hogy az a Szovjetúnión belül van-e vagy sem. Nos, erről ennyit. A következő cikk mindenesetre bizakodásra adhat okot:
Do aliens speak Hungarian?
According to evidence uncovered by an American UFO researcher Glenn Campbell, Hungarian may be the mother tongue of alien visitors to Earth.
Campbell is investigating the notion that Hungarian, a language of Asiatic origins, is related to an extra-terrestrial mystery he is studying in the US where a grey-skinned, four-fingered alien called Jarod is purportedly advising a top-secret government agency in the construction of a working flying saucer. According to Campbell's source, the native language of Jarod the alien is a higher form of Hungarian.
What's the evidence? Well, when answering a question, Jarod always impersonates the person who asked it. "Whenever addressed, it will answer in your own voice," explained Campbell. Furthermore, Jarod constructs its English sentences using Hungarian word order - which is convenient because, according to Campbell's source, Hungarian is the special code language of the top-security research operation. Furthermore, Campbell's source claims that the programme hires Hungarian scientists in preference to all other nationalities.
Does this mean that the first Hungarians were aliens? Were Hungarians the occupants of the first flying saucers to reach the earth? Campbell doesn't know the answers and concedes that a Hungarian-speaking alien is a far- fetched notion, but he is still convinced that Hungary is an enigmatic component in an international ufo mystery.
You could test Campbell's hypothesis quite easily for yourself. The next time you encounter an alien, try saying: 'ET menj haza' - the Hungarian for 'ET go home'. You may just make contact.
John Nadler, The European (1995)
megjelent a Terror News-ban (is)
Továbbra is soká éljen az 1100-as szám, és éljenek a magyarok, függetlenül attól, hogy kisebbségek-e. Fennállás mindörökké!
1996. augusztus
Budaörs, Magyarország.
Ez a lap pts oldalai közül való.