Törley Gábor versei |
Minden költő az egyszerű, de fontos érzéseit írja le. |
Búcsúvers
A fehér csoda
Parányi Érzések Csokra
Legyél a barátom!
Bocsáss meg!
Az Élet
Kék volt az ég
Minden, mi élt
Sütött a nap
Nagy sugárral
Egy olyan helyen,
Hol tán volt Isten
De jött egy nap
S összeroppant
erős lelkem
S összeestem
De felsegített
Néhány ember
Búcsúzom tőletek
Ti jó emberek
Ti barátaim,
Jó társaim
Elhagyom e helyet
Benne szerelmemet
Eddigi életem
Erős vértemet
Fáj a búcsú
Fáj, és nagyon szúr
Fáj az elvesztés
Fáj a tévedés
Fáj az igazság
Fáj, mi nem igaz már
Fáj a csalódás
Fáj minden más
El ne vesszetek
S ne adjátok fel
A jóért harcoljatok
Tudom, hogy tudjátok
Búcsúzom tőletek
Titeket szeretlek
Emlékezzetek rám
Még látjuk egymást
1996.06.11
Ha téli égen fenn van a hold
A hóban csillogó kék fény volt
Téged látlak minden éjjel
Kék szemedet az ég tükrében
Hóban a nyomok nem látszanak
Minden csöndes és üresség van
- Gyere - mondtad -, s elindultunk
S nyomainkat a hóban hagytuk
Követtem csöndes nyomaidat
S éreztem, egyre közelebb vagy
De szörnyű látvány tárult elém
Vércseppek a hó tetején
- Mi történt itt? - kérdezem -,
Mi lehet ez a nagy szörnyelem?
- Háború van, s ez egy olyan hely,
Honnan elveszett a szeretet
Segíts ezeken a helyeken
Találd meg itt a szeretet
Hisz' mindenhol van, s megtalálod
Csak keressed, és máris látod!
Legyél mindig a béke híve
Ne menj be háborúk mélyére
Csak olyan cél mellett harcolj
Miről biztos' tudod, hogy jó!
Tovább mentünk a fehér havon
S követtük a holdvilágot
Csöndes volt a táj körülöttünk
Nem mozdult semmi, csak mi mentünk
Egyszer csak nagy fény tárult elém
És tova tűnt a nagy sötétség
Fényár támadt, s ez olyan volt,
elmondani nem tudom
Egy fát vett körül sok ember
Mindannyian énekeltek
Fehér fényben lévő arcok
S egyszer csak ismert hangot hallok
Megtaláltam a hívó hangot
Egy szép, szőke lánytól hangzott
- Hol vagyok - kérdem -, Mi ez a hely?
S ő válaszolni ekképp kezdett:
- Látod itt ezt a fenyőfát?
Tűleveleit hó járja át
Ez itt a Fehér Csoda,
Mely nálatok a karácsonyfa
Nálunk ez a legnagyobb ünnep,
Mely nálatok is van minden évben
Ez a szeretet ünnepe
Mit nálatok sokan elfeledtek
Ő beszélt, beszélt - én hallgattam
Felnéztem a fenyőfára
Fehér színe aranyban égett
Szép ágain harangok csüngtek
Téli égen, ha fenn van a hold
Mindig látom, hogy akkor mi volt
Szívembé laksz most is, érzem
Nem feledlek el többé téged
1996.12.09
Volt egy olyan hely,
Hol megismertem sok embert
Megtudtam, hol vagyok
S talán tudom ki vagyok
Megtudtam sok jót,
Ám de a rossz is közbeszólt
Láttam háborúkat
És nagy villanásokat
Láttam békülést
Új ismeretségre törést
Új kapcsolatokat
Új szebbnél-szebb arcokat
Kérded, hol vagyok?
Egy hajón, mely néha inog
De van egy legénység
Ki sok-sok dologra kész
S kérded, ki vagyok?
Nem több, mint inas a hajón
Nem sokan ismernek
Hisz' nem rég jöttem ide
De aki ismer
Sose bánja meg, ezt hiszem
De jegyezzétek meg:
Senki sem tökéletes
Volt néhány ember
Kikkel sokat beszéltem
Mondták, hogy nekik sem jó
Hallgassátok meg tanácsom:
Ha valaki halk,
Az nem egyenlő a rosszal
Ismerjétek meg őket,
Hisz' bennük is van szeretet
Ismerjétek meg
a kis, külső embereket
Ők már nagyon szeretnék,
Hogy őket is szeressék
Egységet nektek!
Erre is törekedjetek
Szeretlek titeket
Mindig veletek leszek
1996.11.10
Mi a barátság? Vajon mi az?
Egy kötelék, mely összetart
Egy erős híd, amely két ember
szövetségét köti össze.
Kössünk mi is szövetséget
Erős hidat építsünk fel
Legyünk mi is jó barátok
De akkor, ha te is akarod.
Szeretnélek megismerni
Rólad minél többet tudni
Segíts ebbe te is nekem
A szövetséghez két ember kell!
Nem vagyok se erős, se szép
De a lelkem tesz erőssé
Fogadj el úgy, ahogy vagyok
Külsőleg csak ennyit tudok.
Beszédhibákkal küszködöm
Énnekem ez nem nagy öröm
Sok hibával beszélek én
Pedig sok jó dolgot mondanék.
Ha tőlem kérsz segítséget
Tudásom szerint segítek
Legyen az bármilyen dolog
Előtted mindig nyitva állok.
Ha gondok gyötörnek téged
Áruld el, velem beszélhetsz
Nagy titkaidat megtartom
Senkinek el nem árulom.
Kérlek, mondd el majd egyszer,
hogy rólam mi a véleményed
Bármit mondasz, elfogadom
Hibáimat kijavítom.
Mi a barátság? Most már tudod
Menjünk mi is ezen az úton
Segítsünk egymásnak mindenkor
Jóban, rosszban akármikor.
1996.02.18.
Hibát követtem el
Kérlek bocsásd meg ezt nekem
Tudom csaltam, s mondd meg nekem
Hogy fogok nézni a szemedbe?
Bocsásd meg nekem hibámat
A legrosszabb dolgot csináltam
Bocsáss meg nekem, bocsáss meg!
Szégyenemben elsüllyedek.
Még egy esélyt adjál nekem
Szégyenemből hadd jöjjek fel
Nem akarok beleveszni,
Még több hibát elkövetni.
Nagyon nagy hibáim miatt
Ne utasíts engem vissza
Ha pedig visszautasítasz
Lelkem teljesen szétroppanna.
Nem szeretném elveszteni
Azt, ki a barátom kezd lenni
Barátságod elvesztése
Teljesen lesújtana engem.
Hibát követtem el
Kérlek, bocsáss meg nekem
Több hibát tilos elkövetnem
Ígérem neked, ígérem.
1996.03.08.
Álmodom egy új világról,
Hol a Barátság a jelszó
Tűz fog égni minden szívben
Mindenki közt, békességben
De a rosszak próbálkoznak
És ha gyengére akadnak
Nincs menekvés, nem futhatsz el
Lelkedet már elvesztetted
Tudjátok: az élet nehéz,
Mint a hegy, ki az égre néz
Az alja még nem meredek
Följebb van az igazi hely
Általában ott vesznek el,
Hol már egyre nehezebb lesz
Ők a jó útról letérnek
S eltűnnek ők a sötétben
Akik elértek a csúcsra,
És kiállták a próbákat
Reájuk vár az új világ
Miről nem is álmodtak tán
Bár a világ most nem túl szép
De még fennáll a jó remény
Egyre több a küzdő szellem
S a küzdelmet ne adjuk fel!
Álmodom egy szép világról
Ahol immár béke honol
Csak akarat kell semmi más
Higgyünk és álmodjunk tovább!
1995.11.14.
Ez a lap pts oldalai közül való.