Ez a rend a legfejlettebb a három emlős-rend közül, s ide tartozik a legtöbb faj is. Azért a legfejlettebb, mert kölykeik az anya méhében fejlődnek, és az azt bélelő méhlepény táplálja őket. A méhlepény a méh falába ágyazott különleges szerv. A tápanyagokat és más létfontosságú anyagokat átjuttatja az anya véréből a magzat vérébe, így tud a magzat fejlődni. Ha a kölykök megszületnek, a méhlepény is eltávozik a méhből. Viszont rájuk is jellemző az állandó testhőmérséklet.
Ma élő rendjeik közül a legősibb típust a rovarevők képviselik. Kis termetű, ragadozó életmódot folytató emlősök. Éles, tűhegyes fogaikkal eszik meg zsákmányukat. A sort a denevérek követik, kik a repülésre specializálódtak. A denevérek mellső végtagjaik segítségével repülnek, melyek egészen másként alkalmazkodtak a repüléshez, mint a madarak szárnya. Ujjaik, valamint az elülső és hátulsó végtagjaik között vékony bőrredő feszül. Ezen bőrszárnyak csapkodásával repülnek. Főbb táplálékok a repülő rovarok. Különös képességgel vadásznak: a denevér ultrahang hullámokat ereszt ki magából, s ez visszaverődik a rovarokról, fákról, épületekről. Ez nagyban segíti őket a tájékozódásban is. Éjszakai életmódot folytatnak, általában barlangokban, odúkban húzódnak meg. Egyes fajaik téli álmot alusznak.
Következik két ősi rend: a foghíjasok vagy vendégizületesek rendje, illetve a pikkelyesek vagy tobzoskák rendje. Ők ritkábban fordulnak elő. Általában Afrikában és Ázsiában találkozhatunk velük. Ide tartoznak az övesállatok, hangyászsünök és a lajhárok. A legnépesebb rendje a méhlepényes emlősöknek a rágcsálók rendje. Nagyon jellegzetes a fogazatuk. A hosszú elülső fogak a száj felé meggörbültek. Ezek állandóan nőnek, s ezért kell a rágcsálóknak mindig rágniuk. Zápfogaik vannak, viszont szemfogaik nincsenek. Növényekkel, termésekkel, magvakkal táplálkoznak. A fától a földig minden életmódhoz alkalmazkodtak. Érdekességképpen hozzátenném, hogy a közhiedelemmel ellentétben a nyulak, kik a nyúlszerűek rendjébe tartoznak, nem rágcsálók.
Népes és fontos rend még a páratlan- és a párosujjú patások rendje. Ide kizárólag növényevők. Megtalálhatjuk őket a sztyeppéken, a füves pusztákon és a magas hegyi legelőkön is. Ide tartoznak a sértések, antilopok, szarvasok. A tápláléklánc tetején a ragadozók állnak. Ez is egy népes csoport. Őket jellegzetes fogazatuk alapján lehet elkülöníteni a többiektől. Nekik már vannak zápfogaik, melyek kiemelkednek a fogsorból. Metszőfogaik általában éles csúcsú vágófogak. Többnyire frissen zsákmányolt állatot vagy dögöt fogyasztanak. De vannak vízi életmódot folytató emlősök is: ők a cetek, kik rokonaik a párosujjú patásoknak. Vannak ragadozó, illetve planktonevő fajaik.
A legfejlettebb, és talán a legérdekesebb rend az a főemlősök rendje. Közös jellemzőjük az öt ujj és a talponjárás, plusz a két szemük (a mókuscickány kivételével előre néz. S máris egy újabb érdekességgel kezdeném. A legprimitívebb főemlős rend, a mókuscickányok rendje. A mókuscickány a főemlősök legprimitívebb formája, igen korai fokát képviseli annak a fejlődésnek, ami az ember kialakulásához vezetett. Legújabban a tudósok egyetértenek abban, hogy a mókuscickányok családjától fejlődéstanilag eljutunk a főemlősök rendjéhez. 1945-ben Georg Gaylord Simpson adott először hangot ennek a nézetnek. Kezdetleges agy fejletlen szaglóérzékkel, ám fejlett látóközponttal. Ez falakó életmódjának köszönheti. A mókuscickányok Délkelet-Ázsiában élnek. Mongóliában találták meg fosszilis maradványaikat, s kiderült, nem sokban különböztek a ma élő fajoktól. Alapvetően rovarokkal táplálkoznak.
Következő alrendünk a makik alrendje. Elterjedésük központja Madagaszkár szigete. Típusállatunk a véznaujjú maki. Ez az állat élőhelyén, Madagaszkárban, hol nincsenek harkályok, a harkály szerepét töltik be. Középső ujja hosszú, vékony szerszámmá alakult, amellyel, mint a harkály a nyelvével, kiszedi a rovarokat a fákon lévő járataikból. Éjszakai állat, ma védelem alatt áll. Tápláléka fákon élő rovarok és lárvák. Az alrendek sorát a lórifélék bővítik. Típusállatunk a japán makákó. Ez a faj Japán északi részén él, hol igencsak zordak a körülmények. Vastag, fehér bundát növesztett, s így át tudja élni a zord teleket. Jobbára fakéreggel táplálkozik. Egyetlen európai képviselőjük a Gibraltáron élő magót, A negyedik alrend a koboldmakik-alrendje. A ma élő három fajból a koboldmaki az egyetlen jelentősebb faj. A makiféléket, a lóriféléket és a koboldmakikat gyűjtőnéven félmajmoknak nevezzük.
Az ötödik alrend az a majmok, ezen belül az emberszabású majmok rendje. Ez a fajokban a leggazdagabb rend. Ide tartoznak a csimpánzok és a gorillák. Bővebben a csimpánzról lesz szó. A csimpánzok nagyon intelligens állatok. Fejlett, szabályozott társadalmi életet élnek. A csimpánzhordában elfogadott szociális rangsor szerint mindig egy hím a vezér. Érdekes az összetartásuk. Pl.: egy pávián megtámad egy hím csimpánzt, akkor ő elkezd visítani és egy erősebb quotbarátjaquot mögé áll, ki ezek után jól megdobálja kővel a támadót. Érdekes, hogy ez az összetartás a nőstényeknél nem figyelhető meg. A csimpánzok mindenevők.
Végül a főemlősök csúcsán az ember ül. Az az ember, aki pusztítja környezetét, s ezzel saját magát is elpusztítja. Több ezer állatfajt pusztított már ki az emberi tudatlanság és nemtörődömség. Én nem tudom megérteni, miért kell egy fajt kipusztítani azért, mert lopkodja a csirkéket, vagy azért. Mert szép a bundája vagy finom a húsa. Én nem azt mondom, hogy ne együnk húst, hanem azt, hogy tartsuk be a biológia törvényeit, s akkor talán egy új és jobb világban nőnének fel gyermekeink. Szerintem a legfejlettebb főemlősnek ez a feladata.
Felhasznált irodalom:
Ez a lap pts oldalai közül való.