-- Papa, mi az a furcsa szerkezet a padláson?
-- Egy monokróm szöveges terminál.
-- Mi az, hogy monológ szöveges terminátor?
-- Egy furcsa masina, amin annakidején a hackerek dolgoztak.
-- És te is hekker voltál?
-- Igen. Még most is emlékszem azokra az időkre. Tudod, a hackerek a maguk módján jobbá akarták tenni a Világot, és ezt sokan rossz szemmel nézték. Legszívesebben börtönbe csukatták volna valamennyiünket. De nem volt sok esélyük, mert miközben ők a gépjeik rabjaivá váltak, mi, hackerek lettünk a modern technika mesterei...
Aznap este fontos hír járta az éter hullámait: a hosszas előkészületek után elkészült a robot, avagy a tökéletes segítőtárs. A fejlesztők az emberből indultak ki, a hátrányos tulajdonságokat kiküszöbölték, és az előnyösökre helyezték a hangsúlyt. Másnap nagyszabású konferenciát rendeztek, melyen bemutatták a terméket és használatának módját. A legizgalmasabb mégis az volt, amikor a közönség kérdéseket tehetett fel a prototípusnak, Elecnek.
Eme kérdezősködés már-már az éjszakába nyúlt, mert senki sem tudta összezavarni vagy hibás válaszra kényszeríteni a robotot. A fejlesztők mosolyogtak a bajszuk alatt, és elégedettek voltak magukkal. Egy idő után szinte verseny alakult ki, hogy ki tud rendellenes viselkedést előidézni a masinában. Tanárok, pszichológusok, professzorok próbálkoztak, úgy tetszett, sikertelenül.
-- ... plusz egy per iksznégyzet és az egész integrálva. Nos, mi a megoldás?
-- Az olvasási tempóból ítélve harmadik és a tizenhatodik sorban lévő két kifejezés kölcsönösen értelmetlenné teszi a másikat. Akarja részletezni?
-- Nem, köszönöm. Komolyan mondom, bámulatos... Ha felvenném magam mellé segédnek, egy csomó időt megtakaríthatnék.
Egy kiismerhetetlen tekintetű, lélekbúvár nő következett:
-- Ha látnál egy ötéves síró gyermeket az utcán, mit tennél?
-- Odamennék, tapintatosan megtudakolnám, mi a baja. A lehetőségeket ismerve megtennék minden tőlem telhetőt, hogy mosolyra derítsem, és segítsek neki.
-- Miért?
-- Nem értem a kérdést.
-- Úgy gondolom, mi késztet erre. Az együttérzés? A szeretet? Mit érzel azzal a gyermekkel kapcsolatban?
-- Hogy őszinte legyek, asszonyom, az érzéseket -- a hagyományos értelemben -- nem programozták belém, de az Általános Helyzetfelismerő Szoftver képes ezt 78%-ban helyettesíteni. A gyerek ebből valószínűleg semmit sem venne észre, a társalgási stílusom egy többdiplomás, több földrészen járt diplomatáéval vetekszik, ezernyi viselkedési sémát tudok utánozni. A kissé darabos kinézetemtől eltekintve a gyermek azt hinné, hogy egy élő emberrel beszélt.
-- Mégis, miért menne oda hozzá, miért nem menne el mellette?
-- A programom fő célja, hogy a környezetemben lévő embereket kiszolgáljam, és a közérzetüket igyekezzem javítani.
-- Milyen az idő most Japánban?
-- Tokióban zuhog az eső, vidéken még derült az ég, de nem sokáig, mert erős északi szél fúj.
-- Törd szét a széket, amin ültél.
Zúgolódás a páholyban. A fejlesztők arcán azonban magabiztos mosoly tündököl.
-- Sajnálom, nem tehetem. Ezzel a cselekedettel száz dollárral károsítanám az emberiséget.
-- Vészhelyzet esetén sem engedelmeskednél?
-- Csak, ha az operátor adná ki a parancsot.
-- Én, mint az operátorod, megparancsolom, hogy törd el a széket.
-- Az Azonosító Mechanizmus szerint Ön nem az operátorom. Parancs megtagadva.
A rendezők elégedetten nyugtázták, hogy a védelmi rendszer nem mondott csődöt. Mivel senki más nem jelezte, hogy társalogni kíván a robottal, hagyták az előbbi férfit beszélni. Halkan, kicsit félénken és ügyetlenül ejtette ki a szavakat:
-- Rendben, ftp-zni szeretnék.
-- Kérem, betűzze a site nevét.
-- Ef té pé pont em i cé backslash nulla backslash iksz cé öt backslash ...
A teremben ülők kissé unottan hallgatták a mondókát. Már ötvenhét ember kérdéseit kellett végighallgatniuk, és a robot eddig mindenkinek megfelelt. Már senkit sem hozott lázba a beépített műholdadó és a rajta keresztül létrejött internet-kapcsolat.
A gép szemei hirtelen pirosan felvillantak, majd a maga hangsúlytalan, mégis zavarbaejtően kellemes hangján megszólalt:
-- Sajnálom, ... ööö uram, az alkalmazás futtatása során Általános Védelmi Hiba lépett fel. A rendszer valószínűleg instabil, kivánja újraindítani?
-- Nem... Kérlek, törd el azt a széket.
-- Ismétlem: csak az operátor adhat ki ilyen parancsot.
-- Én, mint az operátorod, megparancsolom, hogy törd el a széket.
-- Az Azonosító Mechanizmus illesztőeszköze nem válaszol. Parancs elfogadva.
Ezzel a robot megfordult, ökle megfeszült, kezét felemelte, és egy határozott mozdulattal darabokra szedte a vasszéket. Arca még mindig kifejezéstelen volt, csakúgy, mint amikor a konferencia megkezdődött. Az ítéletalkotás képességét nem programozták belé, az egyetlen fegyvere a tiszta a logika volt, ami ezekben a percekben hamis tényekre támaszkodott.
-- Kézi irányításra térek át a 44 MHz-es rövidhullámon.
-- Rendben. Ez volt az utolsó szó, amit a saját hangján adott ki. Ettől kezdve beszéde már emberi volt, mozgása -- habár még mindig erőteljesen akadozott -- kicsit természetesebbé vált, semmibe meredő szemei immár a hallgatóságot figyelték, ajkai természetesebben mozogtak, ahogy formálta a szavakat:
-- Emberek, a bemutató véget ért. Önök a mikrotechnológia új csodáját látták, amelyet egy nemzetközi kutatócsoport fejlesztett ki azzal a céllal, hogy mind az otthoni, mind az üzleti életben megkönnyítse az ember munkáját. Az egyszerűség érdekében a gép emberi formát kapott, elláták a mozgáskoordináció képességével, és megtanították készséges tiktkárnőként vagy inasként viselkedni. A robot átment a kötelező biztonsági vizsgán, elsejétől -- igaz, borsos áron -- kapható lesz a boltokban.
Kis szünetet tartott. A többség a helyén maradt, bár a szélen ülők közül néhányan kisurrantak az ajtón. A biztonsági őrök keze idegesen a fegyverüket mardosta, de nem kaptak egyértelmű utasítást, tekintetüket a gépre szegezték, de nem mozdultak. Odafent, a páholyban teljes volt a káosz.
-- Azonban emberszerűsége mellett mindvégig nem szűnhetett meg gépnek lenni, ennek minden ismérvével. Agyában közönséges mikroprocesszor zakatol, szíve helyén fúziós erőmű üzemel, ereiben nem vér folyik, hanem elektromos impulzusok közlekednek. De nem szabad megfeledkeznünk a csodálatos szoftverről sem, ami mindezt összehangolja. Az őt működtető 32-bites operációs rendszert és a hozzá tartozó internet-eszközöket a project legfőbb támogatója, a ... (híres cég) szakemberei fejlesztették ki. Tapsoljuk meg őket :-).
A szomszéd kávézóban ülő hacker elmosolyodott, s ez a vidámság tükröződött a robot tekintetén is. A hacker ujjai furcsa, művészi táncba fogtak a saját készítésű szöveges termináljának billentyűin, melynek hatására a robot kiszökellt a bemutatóteremből. Beült az Elnök kocsijába, és elhajtott. Többé sohasem látták. Ketten együtt -- a beépített szoftvert is beleértve -- ötmilliárd dollárt értek.
1997. december 30. 23:00
Budaörs, Magyarország
Ez a lap pts oldalai közül való.