Három férfi és három nő néz egymással farkasszemet a kamerák előtt. A választék adott, a feladat: 10 kérdés alapján eldönteni, hogy a három lehetséges partner közül kibe leszünk szerelmesek. Sok időnk nincs, mert a műsor nevéhez híven szinte azonnal állást kell foglalnunk. S ha választottunk is minket választ, egy közösen elkölthető vacsorát nyertünk.
Ez a műsor újabb bizonyítéka annak, hogy Magyarországon az összes eladósorban lévő fiatal pszichológus. Minden tiszteletem az övéké. Elég egy pillantás, pár szűkszavú mondat, és máris tudják, hogy érdemes-e a leendő partnerbe beleszeretni, vagy legalábbis érdemesebb-e, mint a másik kettőbe. Mert a műsorvezető nem hagy tíz másodpercnél több időt a válaszokra, s ennek java részét is az ő monológjai teszik ki.
Csak azt tudnám, hogyan csinálják. Én, mint egyszerű földi halandó, biztos ami biztos, alszom rá egyet, de legalábbis hagyom érlelődni a szerelem gondolatát. Nincs igazán jelmondatom se. A legrövidebb, amit ilyen témában meg sikerült fogalmaznom, az egy nyolcsoros vers volt, s ez mindenképpen hosszabb annál a tíz másodpercnél, amit a tisztelt műsorvezető ennek elmondására hagy. A szituációs játékokkal is ugyanígy állok: legszívesebben x-et válaszolnék arra, hogy az adott helyzetben 1-es, 2-es vagy 3-as módon reagálnék. Kicsit mindegyik válasz zsákbamacska, mint ahogy a színpadok egy másik vetélkedőben.
A műsor végén egymás nyakába ugranak a nyertesek, tapsol közönség, de én mégis valahogy úgy látom, hogy az igazi érzelmek elmaradnak, s hasztalan próbálok meg válaszolni arra a kérdésre, hogy mennyivel lettem több azzal, hogy megnéztem a műsort. Az új TV2 megalakulásától fogva családi adó kívánt lenni, mely lelkesít, szeretetet és reménységet sugároz. Ám a felszínes vetélkedőkön keresztül történő együgyűségre nevelés furcsa, de sok országban bevett módja e cél elérésének.
1997. november 5.
megjelent a 7. Fámában
Budaörs, Magyarország
Ez a lap pts oldalai közül való.