Nem léphetsz kétszer ugyanabba a gödörbe. S ha mégis újra beleesnél, az már nem ugyanaz a zuhanás. Nincs több ismétlés, ha annak idején folytatni nem volt erőd. Nincs visszaút, csak fel-felbukkanó arcok és derengő helyszínek. A dal nem rólad szól és már nem is neked. Vagy egyszerűen csak nem engeded, hogy elérjen hozzád. Távolian cseng, és nem ragad magával. Kimaradtál valamiből, és késő bármit is bepótolni. Hátranézel, de nincs mögötted senki. Pedig annak idején elölről indultál.
Kint ég a tűz, te mennél, de a négy fal veled együtt mozog. Láthatatlan, mégis tapintható. Mindenkinek jut egy kis rész a melegből. Tavaly hiányoltad a lángokat a kör közepén, most mégis egy sötét zugot szeretnél. Mert ez, ma nem a te tüzed. Már-már szólnál. Van kinek, de nincs kihez. Ha kiöntenéd a szíved, az nekik csak tócsa lenne.
De mégis. Szemben veled, egy kis csoport a tűz körül. Gitármuzsika szól, néhányan dalolnak. Próbálják felfedni a láthatatlant, megragadni a tovatűnőt. Megnyugvást találni az időben, újjáéleszteni a pillanat varázsát. Bízol abban, hogy nekik talán sikerül.
1998. július 14. 13:30
Szárliget, Budaörs, Magyarország
Ez a lap pts oldalai közül való.