A rövidítés Meg nem Értett Zenekart jelent. Ír és skót népzenéket dolgoznak fel. A legutóbbi TF-koncert után már találkozhattál velük a Fáklya klubban. Múltjukról és terveikről a fuvolást, Péter Jánost kérdeztük.
-- Hogyan kerültetek kapcsolatba az ír zenével?
-- Teljesen véletlenül történt, -- én még akkor nem voltam a zenekarban -- country zenét játszottak. Volt egy hegedűsük, aki talált egy kottát ír és skót dallamokkal, elkezdte játszani, megtetszett neki, úgyhogy mondta a többieknek: ,,Gyertek fiúk, játsszuk!''. Később, a hobbiszintű tánczene után komolyabbra fordult a dolog.
-- Igaz-e, hogy a kezdeti nehézségek miatt vettétek fel a M.É.Z. nevet?
-- Abszolút igaz, sőt, még most is vannak nehézségeink.
-- Tényleg azért lett M.É.Z. a zenekar neve, mert nem értették meg vagy esetleg valami más oka is volt?
-- Az igazat megvallva, amikor elkezdtük ezt az egészet, az első fellépésünkkor, hát, finoman szólva a közönségnek fogalma sem volt róla, mi ez a zene, Akkor ez a stílus még nem volt ismert. Most borzasztó nagy divat, hogy irány a zöld sziget meg az Irish pub, de akkor ez még sehol nem volt.
-- Az első fellépés előtt mi volt az együttes neve?
-- Még nem volt neve, hobbi zenekarként működött. Akkor még nem lehetett tudni, hogy lesz belőle valami.
-- Kezdetben csak négy tagja volt a zenekarnak?
-- Igen, négy. Azóta történt pár változás. Én öt éve csatlakoztam, majd elment a hegűdűsünk. Komollyá vált a dolog, és egyre többet léptünk fel, úgyhogy ő ötvenévesen kivált. Nem bírta már ezt a kemény életet, a rengeteg éjszakázást. Bár kívülről nem látszik, de azért ez sok melóval jár. Volt egy basszusgitárosunk is, akitől megváltunk. Zeneileg már tovább kellett lépnünk, ő viszont valahogy ott maradt, ahol volt.
-- Felmerült már az ötlet, hogy lányokat is bevegyetek a zenekarba?
-- Lányokat? Volt régen egy furulyás lány, de aztán elment szülni. Most már a gyerekekkel foglalkozik. Meg hát ez a strapás élet nem igazán való egy lánynak, nagyon tökös legénynek kell lennie, aki ezt bírja. Egyébként vannak táncos lányaink, ők a táncos koncerteken lépnek fel. Mivé is lennénk, hogyha nem volnának?!
-- Hogyan születnek a számok?
-- Úgy tudom, hogy más zenekaroknál, általában, van egy zeneszerző és egy szövegíró, akik közösen elkészítik a számokat. Nálunk teljes demokrácia van, nem bontható le egy-két emberre a szerzőség. Mindannyian hozzáteszünk valamit. Valamelyikünk hoz egy ötletet, egy jó dallamot, és abból közösen megpróbálunk csinálni valami egyedit. Törekszünk az egyedi feldolgozásokra, nem akarunk túlságosan tradicionálisak lenni és utánozni sem akarunk senkit. Azért vált egyedivé a M.É.Z. -- remélem, így gondolják mások is --, mert megpróbáljuk egyénien, saját módon feldolgozni ezeket a dallamokat.
-- Tehát van egy alapdallam, amibol kiindultok.
-- Így van. Ez általában ír vagy skót, ezt bontjuk ki. De beleszövünk a dalainkba mindenfélét, például csángó és bolgár tánczenei elemeket, sőt, még a klasszikusokból is merítünk, például Bach-tól. Persze csak finoman, elvégre nem akarjuk, hogy a sokféleség egy nagy szemétláda tartalmát idézze. Ki akarjuk emelni a dallamok szépségét.
-- Melyik a kedvenc számotok?
-- Ez hangulattól függ. Többféle felfogásban, többféle stílushoz közeledve csináljuk meg ezeket a számokat, nagyon szélsőséges a mozgásunk, a feldolgozásaink. Ezért nehéz kiemelni egyet, hiszen mindegyik más. No meg az izlésünk is folyamatosan változik.
-- A közönség azt kedveli jobban, hogyha angolul vagy azt, hogyha magyarul énekeltek?
-- Ez nagyon érdekes kérdés. Akik régen az angol nyelvűeket hallgatták, akik régóta M.É.Z.-rajongók, azok azt mondják: ,,Jaj, gyerekek nem kellett volna lefordítani, angolul az igazi.'' Vannak, akik viszont magyarul szeretik a dalokat, mondván: ,,Jaj, de jó! Végre értem ezeket a nótákat.'' Szerintük a fordítások megállják a helyüket, és biztatnak minket, hogy énekeljünk magyarul. Nem nagyon gondolkozunk azon, hogy egy szám be fog-e jönni vagy sem. Tesszük a dolgunkat, mindig megpróbálunk valamit újítani, valami újszerűt kitalálni. S lehet, hogy nem jön be, de nem riadunk vissza az újításoktól!
-- Ki fordítja a számokat?
-- A magyar nyelvű lemezünket Hobo-val együtt csináltuk, ő írta meg a számok magyar szövegét. Az azóta készülteket Hosszú fordította, a basszusgitárosunk. Nagyon tehetséges verselő, amiről nem is tudtunk, de aztán egyszer csak hozta a fordításokat. A közönség soraiból is előtűnt egy-két tehetség.
-- Altalában mennyit próbáltok egy-egy fellépésre?
-- Ha kevés a fellépésünk -- ez körülbelül havi 15-öt jelent --, akkor elég sokat próbálunk, főleg, ha egy újabb lemez készül vagy valami produkció. Most viszont március-áprilisban abszolúte nem jut időnk próbára, hiszen majdnem minden nap játszunk. Örülünk, hogy élünk!
-- A hangszereket is ti pakoljátok ki-be?
-- Persze, még nem vagyunk olyan nagyok, hogy más csinálja helyettünk. Szerencsére sokan eljönnek a koncertjeinkre. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a közönségünk tart el minket, s nem a szponzor meg a nem tudom én micsoda hátulról. A médiától sem kapunk igazán támogatást (azért vannak kivételek: ld. Fregatt -- a rovatszerk.). Most már egyre többen kezdenek megismerni minket. A szélesebb néptömegeknek is kell ez a zene, inkább fogyasszák ezt, mint a rágógumizenét. Büszkék vagyunk rá, hogy eljönnek a koncertjeinkre, tulajdonképpen a közönségből élünk.
-- Egyikötöknek sincs más foglalkozása a civil életben?
-- Nincs, csak ezt csináljuk. Én például egyetemre jártam, a Pázmányra, magyar-olasz szakra, de % abba kellett hagynom, mert képtelenség volt a zenekar mellett tanulni.
-- Ki intézi a zenekar ügyeit?
-- Én, jobb híján. Még nem tartunk ott, hogy managert alkalmazzunk (vagyis egy manager alkalmazzon minket).
-- A fellépésekre meghívások alapján mentek?
-- Részben igen, részben pedig én keresem fel a helyszíneket. Még mindig nem úgy működik, hogy 2003-ig be lennénk táblázva. Egyre többet járunk külföldre is. Voltunk Bécsben, megyünk Erdélybe és újra Bécsbe. Ott is egyedinek számít ez a fajta megközelítése az ír zenének.
-- Jártatok már Írországban vagy Skóciában?
-- Nem. Szeretnénk, de ennek pénzügyi vonzatai is vannak. Most éppen tárgyalunk valakivel.
-- Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésetek?
-- Az első nagy fellépésünk, a Jethro Tull előtti előzenekari státusz, 93-ban, a Petőfi Csarnokban. Igazi élmény volt találkozni a ,,nagy öregekkel''.
-- Rajtuk kívül vannak még példaképeitek?
-- Mindenkinek más. Érdekes, hogy a zenekarunkban mindenki más és más zenei területről jött. Van, aki a magyar népzenéből, van, aki bolgár zenéből, van, aki rockból, én személy szerint klasszikus zenét végeztem. Mindenki hozza a maga stílusát, ahol vannak kedvencei is. Megpróbálok szervezni majd egy fesztivált, aminek az lesz a neve, hogy Még Érték a Zene, azaz M.É.Z. Ide meghívom majd majd kedvenc zenekarainkat.
-- Hol léptek fel legszívesebben?
-- A Benczúr klub (Postás művelődési ház) nagy előnyt élvez.
-- Nem nőttétek ki még ezt a helyet?
-- A klubot nem lehet kinőni, a klubra szükség van. Ide hazajövünk. Itt a közönség a ,,családunk''. Itt próbáljuk ki az új számainkat, itt megmondják, ha még nem igazán kiforrott. Itt lazábbak vagyunk, itt bármit csinálhatunk, idézőjelben. És nagyon szeretünk vidékre járni. Nagyon hálásak ott az emberek, sokan eljönnek a koncertjeinkre. Szegedre, Debrecenbe, Miskolcra rendszeresen visszatérünk.
-- Turné keretében?
-- Esetleges, mikor hogy. Turnét nagyon nehéz szervezni, de néha azért sikerül. Inkább csak, ha úgy jön össze, hogy megyünk mondjuk Miskolcra, akkor felhívom a környező településeket: Na, itt vagyunk!
-- Van a zenekarnak valami kabalája?
-- Kabalánk? Hát, nem tudok róla. Talán a logónk tekinthető annak: a hegedűs -- mi csak Marxnak hívjuk. Ezt mindig visszük magunkkal és kitesszük, jelképezi a zenekart és megteremti a színpadot.
-- Mi motivál benneteket?
-- Szórakozásból csináljuk, másképp nem is tudnánk. De mivel ebből
élünk, ezért természetesen üzlet is. Dolgozni nem tudunk mellette, ezért ez
pénzkérdés is. Bár nem látszik a színpadon -- nem is szabad látszania -- ez
kemény munka. Ma már ,,lesz sör meg bor'' alapon nem lépünk fel.
-- Mi a helyzet a Németh László Gimnázium elleni focimeccsekkel?
-- Nem vagyok híve a focinak -- ezért meg fognak orrolni rám a fiúk, bár én úgyis a lányokkal szimpatizálok --, de vannak jó focistáink a zenekarban, akik rendszeresen visszajárnak egy-egy mérkőzésre egykori iskolájukba.
-- Hallottunk egy bizonyos Béláról, neki mi a szerepe a zenekarban?
-- A Gyökér egyik törzsvendége, régi rajongónk. Szimbolikus alakká nőtte ki magát: ,,A Béla''. A múltkor Szekszárdon is volt egy ilyen ,,Bélánk'', csak őt Józsinak hívták. Mindenhol vannak ilyen visszatérő alakok, akik előre mennek és pusz-pusz. Egyszer Henriket szájon is csókolták. Úgyhogy teljes az összhang.
-- Szeretitek a mézet?
-- Igen. Fel is fogunk lépni egy méz-fesztiválon Jászberényben. Imádom a mézet. Kedvencem a levendulaméz, nagy ritkaság, mézvásárokon kapható.
-- Mikor léptek föl legközelebb?
-- Holnap, a Fazekasban, a búcsúbulin. Mindenkit szeretettel várunk.
1999. április vége
megjelent a Fregatt 1999. májusi számában
javarészt Perity Ilona és Bernáth Andrea munkája
Ez a lap pts oldalai közül való.