Új épületünk legnagyobb találmánya kétségkívül az alagsor, közismertebb nevén a mínusz első emelet. Így például ha valaki ének óra előtt le akar menni a könyvtárba, akkor mindössze tíz szintet kell lépcsőznie: ötöt le, ötöt fel. Ha véletlenül nem hosszútávfutó az illető, akkor ez a fél szünetjébe és kétharmad tüdejébe kerülhet. Oknyomozó sorozatunkban ezúttal azt a kérdést feszegetjük, hogy mire és kinek kell ennyi lépcső.
A kérdés korántsem annyira abszurd, mint amilyennek hallatszik. Építész szakértőnk ugyanis arra jutott, hogy a tantermek alkalmas áthelyezésével az átlagos lépcsőmászási idő 57%-kal csökkenthető lenne. A tanárit és a titkárságot például egy az egyben leköltöztethetnénk az alagsorba (Ki itt lemész, hagyj fel...), a tanárok úgyis lifttel járnak. A büfét pedig összeömöríthetnénk ételkiadó automata méretűre. A felszabaduló helyet a többi emeleten szétszórt szaktantermek (ének, számtech, rajz) és a könyvtár töltené ki. Így bármit is keres a diák, azt a 2.-on megtalálja, és ehhez (visszaúttal együtt) is csak négy emeletet kell lépcsőznie a mostani tíz helyett.
A megtakarítás óriási. Ha összeszámoljuk azt az elpazarolt időt, amit egy átlagos fazekas diák évente fölösleges lépcsőzéssel tölt, 30 órát kapunk. Ez 40 tanítási órának felel meg, azaz (a lógási rátát figyelembe véve) két plusz hétnek. Ezt tanulásra fordítva több, mint három jegy javítható a bizonyítványban, és az OKTV-n elért eredmény (a tapasztalat szerint) átlagosan 36%-kal növelhető! És ez még csak egy óvatos becslés. A tényleges javulás ennek akár a duplája is lehet.
A kérdés már csak az, hogy miért nem gondoltak erre az újjáépítők? Miért feledkeztek meg róla iskolánk tanárai, akik már évtizedek óta készítenek fel minket a legkülönbözőbb versenyekre? Miért siklott el mindenki e fölött az egyszerű és mégis óriási lehetőség fölött? A lépcsőzés rejtélye az égbe kiált.
A kérdést szerkesztőbizottsági és diákönkormányzati üléseken is erőteljesen feszegettük, és hosszú ideig nem jutottunk vele dűlőre. A megoldást végül egy közvélemény-kutatás hozta meg, melyben iskolánk átlagos diákjainak -- az előző gondolatmenet megemlítése nélkül -- ugyanazt a kérdést tettük fel, mint az első bekezdés végén. Csak kevés választ kaptunk, mivel a megkérdezettek túlságosan kimerültek a sok lépcsőmászástól.
A: -- Hogy nehezebb legyen gördeszkával közlekedni.
B: -- Hogy még a tornából felmentettek is edzésben legyenek.
C: -- Hogy a Fazekas-napokon lépcsőmászó versenyt lehessen rendezni.
D: -- Mert lifttel nem tudták feltolni a talicskákat a felújítás során.
E: -- Hogy legyen hová elhelyezni az érettségi tablókat.
F: -- Különben óriási akna tátongana a lépcsőház helyén és a lift körül.
Történelem és biológia OKTV-re készülők már most megpróbálhatják kitalálni, hogy a hat válasz közül melyik a helyes. A mat. OKTV-seknek adunk segítséget: a megkérdezettek között két hazudós, három igazmondó, és két normális volt, és a fentieken kívül még a következőt mondták:
A: -- B hazudik.
B: -- A igazat mond, csakúgy, mint én.
C: -- 2*2 néha 5
D: -- Bű.
E: -- Összekeverték a második kérdésre adott válaszok sorrendjét.
F: -- Minden fazekas hazudik.
A fentiek alapján a lap szerkesztői öt perc alatt megtalálták az egyetlen helyes okot, és a rejtélyre kielégítő megoldást adtak, amely lentebb olvasható.
Legalábbis ezt állítják iskolánk természettudományi önképzőkörének (ön)vizsgálói. Az emberi szervezet úgy reagál a stresszhelyzetekre, mintha közvetlen életveszély fenyegetné. Stresszhormonok szabadulnak föl, a test mozgósítja erőtartatlékait, és az ember bámulatos dolgokra lesz képes. Sajnos a rengeteg keletkező energia -- az őt felhasználó fizikai tevékenység híján -- a szervezet ellen fordul.
Például stresszhormonok képződését okozhatja egy dolgozat, de nincs, ami felhasználná a sok energiát, elvégre csak egy tollat kell emelgetni. A naponta végzett fizikai tevékenység (legalább 120-as pulzusszámmal, nem csak fizikadolgozat esetén) segíti a stresszhormonok lebomlását, és így megóvja az embert ezek károsító hatásától. De mikor van egy fazekas diáknak sportra, mozgásra ideje?! Ekkor jön be a képbe a négyemeletnyi lépcső.
Hát azt hittétek, hogy véletlenül van az egyik óra a negyediken, a következő pedig az alagsorban? Csak véletlenül követi egymást a rajz és a technika? Nem, az órarend készítői gondoltak az egészségünkre! A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az óraközi lépcsőzés éppen elegendő a napi stresszhormonmennyiség lebontásához. (Ha valakinek jobb módszere van a 120-as pulzusszám elérésére, akkor az küldje el ötletét a szerkesztőségbe!)
Meg kell köszönnünk tanárainknak, hogy magukra vállalják az egészségtelen lift használatát (elvégre, ha már meg lett építve, valakinek közlekednie kell vele, nehogy berozsdásodjon). Szerencse, hogy így óvnak bennünket ettől a káros szokástól. Végre valahára valaki igazán törődik velünk. Tehát áldjuk a lépcsőket! Rohangáljunk rajtuk minél többet! (Pl: le a büféhez vagy a portára a kulcsért, majd a harmadik emeletre az automatához). Csodálatos ez az iskola, nem?!
Andival együtt, 1998. november
megjelent a Mit várjon...? 1999. Mikulás-i számában
Budaörs, Magyarország.
Ez a lap pts oldalai közül való.