És mondd, Peti, mikor érettségizel? Hát, idén. Te jó ég, hisz legutóbb, amikor itt jártatok, tavaly vagy tavalyelőtt, nem tudom, még nem is voltál gimnazista. Hogy telik az idő... Milyen volt a szalagavatód? Megvolt, köszönöm. Eldöntötted már, hova mész továbbtanulni? BME, Info. Ott gépezést tanítanak? Leginkább igen. És a barátaid? Mindenki máshová. Gondolom, sokat készülsz a felvételire. Nem, mert a hozott pontszámom miatt valószínűleg gond nélkül fölvesznek. Ezek szerint jól tanulsz? Azért van mit javítani. Jó érzés, ha érdeklődnek az ember iránt. Csak a kérdések lehetnének némileg változatosabbak.
-- Hogy jutott eszedbe, hogy matematikusnak tanulj?
-- A kedvem megvolt hozzá, a versenyek könnyen mentek, és mivel hatodikban majdnem megkaptam a négyes dícséretet, feltámadt az önbizalmam is. Édesanyám szemelte ki a Fazekast. Mivel fölvettek, adódott a döntés, hogy a következő hat évet mattagozaton fogom eltölteni. Kiskoromban bidészerelőnek és úttervezőnek készültem (matematikusnak soha), de időközben kaptam egy C=64-et, és ez mindent megváltoztatott.
-- Minden szabadidődet a gépteremben töltöd?
-- Nem, mert amikor foglalt az összes gép, hazamegyek. Szoktam pingpongozni, bár azt ritkábban, mivel vagy egyetlen partnert se találok, vagy több, mint öten vagyunk. Újabban néha tanulok is, de csak a villamoson, hogy ne borítsa fel túlságosan a napi életvitelemet.
-- Hány programot ismersz?
-- Kitűnő kérdés, nem hagyhattam ki, hogy feltegyem magamnak. Egyben fontos szintmérő is, olyasmi, mint az IQ: nagyságának ismeretében felbecsülhető a válaszadó nagysága. Csak annyit árulhatok el, hogy ha ezt a számot felcserélném az IQ-mmal, én lennék a világ legokosabb szoftverfejlesztője.
-- Melyik a kedvenc programod?
-- Egyértelműen a kirándulás. Bár ritkán mozdulok ki a Budaörs--Budapest ingavonalból, az az évi 5--10 alkalom, amit táborokban és barátok közt (no nem az RTL Klubosakra gondolok) töltök, üde színfoltként szakítja meg a mindennapokat. Vannak visszatérő utak és visszatérő jó társaságok, ezek közül a Csöpi néni által hagyományosan pünkösdkor szervezett hollókői ,,népi kulturális'' összejövetelt említeném meg. Az osztálykirándulásokat pedig mindenki józan ítélőképességére bízom.
-- Szoktál még verseket írni?
-- Már régóta nem. A Fregattba általában az óvodáskori zöngeményeimet rakom be, kissé modernebb kiszerelésben. Végül is nem nehéz. Megtanulja az ember, hogy működik a ritmus, az arab szótárból (ti. abban a szavak jobbról balra rendezettek) kinézi a rímeket, és ír egy programot, ami a kettőt összedolgozza. Persze bele kell építeni néhány döccenőt, nehogy a végeredmény túlzottan tökéletes legyen.
-- Újságíró vagy programozó lesz belőled?
-- Az a szerencsétől függ. Ha a számítástudománynak lesz nagyobb szerencséje, akkor újságíró, ha a magyar sajtónak, akkor programozó. Mindkét szakmának megvan a maga szépsége. Az újságírásé a nyilvánosság, és a jó cikk vagy a jól szerkesztett újság felett érzett büszkeség hónapról hónapra. A programozó viszont többnyire otthon, kötetlenül dolgozhat, és ha ért hozzá, jól megfizetik a munkáját. Mind a programozást, mind az újságírást szeretem csinálni, és úgy érzem, itt is, ott is megütöm a mércét.
-- Igaz, hogy írtál egy regényt?
-- Fogalmam, sincs honnan szedted az információt, de igaz. Ha valakit érdekel, az interneten könnyen megtalálja: kék háttér, fehér szöveg (vagy fordítva), kb. 30 fejezet. Egy rövid kalandregény-paródia olvasása során pattant ki az ötlet, hogy a téma látványosabban is megnyúzható. A történetemet szórakozásból készítetettem kb. egy év alatt, minden hétvégén hozzátéve pár oldalt. Ma már nem lenne sem időm, sem energiám ennyit szórakozni.
-- Igazak a rólad szóló pletykák?
-- Általában igen, de konkrét megerősítést ne várj. Egyvalamit viszont le kell szögeznem: a Cs. Judithoz fűződő szerelmem puszta kitaláció, melyet Matyejszka (aki manapság Matyika álnéven publikál a RR-ban) álmodott meg. Kitalált románcom hiteles történetét azonban igazgatói rendeletre le kellett festeni a 3. emeleti szekrényről (még a régi épületben), így legbelsőbb titkaim immár csakis kizárólag a PTS Klub On-line-ban, a weben olvashatók.
-- Jó vagy rossz emlékeket rejt a ballagótarisznyád az elmúlt hat évről?
-- Egyrészt személyes keserveim valószínűleg csekély számú olvasót boldogítanak, másrészt manapság nem divat az újságban ,,nyalizni'', ezért Nem tudom, mi a helyes válasz. Emlékezni valószínűleg a kellemes mozzanatokra fogok. Hetedikből Orosz Gyula tanár úr feladatsorszámos-szaloncukros matekórái, nyolcadikból a Magdi néninél kiérdemelt ötös irodalomfelelet, elsőből a Lúdas Matyi utáni repülés és Osztovics tanár úr közbevetett mondatai, másodikból a 286-osok feletti hatalmi harc, harmadikból a Cili néninek beadott házi dolgozatok (+40 pont) és a lépcsőugrási rekord megdöntése az osztály és az ebédlő között. Ezek mind-mind olyan események, melyekre szívesen gondolok vissza. Azt hiszem, nehezebb lépés lesz az érettségi bizonyítványok kiosztása után beszállni a liftbe, mint azt valaha is gondoltam.
-- Köszönöm az interjút.
-- Ne köszönd! Én érzem megtisztelve magam, hogy meghallgattál.
1999. áprilus 20.
megjelent a Fregatt 1999. májusi számában
Budaörs, Magyarország.
Ez a lap pts oldalai közül való.