Felkészülni |
Ha úgy érzed, hogy az öngyilkossági késztetés
elég bizonyíték a költői vénára, ne feledd el,
hogy a tettek jelentősebbek, mint a szavak.
|
Első cés induló V3.1 (4|4|6)
Ha én verset írnék/költő volnék (6|6)
Érted élek (6|6|5)
Új év (4|4|6)
Az első főtétel (7)
Óda a csendes tökéletességhez (4|4)
Két lidérc balladája (*)
Variációk locsolásra (*)
Temetőben (4|7)
H. I. kisasszony emlékkönyvébe (*)
Az úton feléd (8,6)
Két sor (8,6)
'98 locsoló (4|4|6)
'99 locsoló (6)
Nincs visszaút (*)
Runaway (3|3|4|4)
Lépj tovább (5|5)
Erőszak (7-10)
Felkészülni (*)
A csikósok, a gulyások... dallamára
Általános iskolában | nem tanul a gyermek.
Ellenőrző rovatai | egyesekkel telnek.
Óvodai eredményét | figyelembe vette,
Apu tavaly beiratta | néhány egyetemre.
Anyuka másképp gondolja, | mi lenne jó neki:
A könnyű, de jól fizető | munkákat szereti.
Apuka a veszekedést | eképp hagyja abba:
,,Irassuk be a gyereket | matektagozatra !''
Ablakrésen, szellőzőn át | hallatszik a lárma:
,,Felvételt nyert kicsikénk a | középiskolába.''
Szomszédban a biológus | nem tartja ezt nagyra,
Ő inkább a magyarkönyvet | szorgosan olvassa.
Fazekasban specmatosok | évnyitóra várnak.
Nagyszünettől kifáradva | tanulásra vágynak.
,,Nem vagyunk mi kockafejek | idén megmutatjuk,
Zsenik vagyunk és szerények | akármit is mondtok.''
Boldogság s az önbizalom | csak fél évig bírja,
A szülő az ellenőrzőt | lapozza ordítva.
,,Édesapám, édesanyám, | el van ez intézve,
A tanár az év végei | ötöst megigérte.''
,,Ha így folytatom ezt tovább | nem lesz nyáron Party,
Nosza rajta, most elkezdem | a stencilt magolni.
Angoljegyem is ötös lesz | július végére.
Oly jó leszek bioszból, hogy | átmegyek a bébe.''
A tanárok úgy gondolják: | ,,Matekos a gyermek,
Éppen ezért tanulásra, | felelésre termett.''
Biológia órákon | jegyre megy a játék,
(Hogy) év végére a gyerekből | Nobel-díjas váljék.
Jegyek csigalassúsággal | kúsznak fel az égbe.
Nagy sokára ötöst látni | a naplóban végre.
,,Hosszú, nehéz tanulásnak | vége lesz majd nyáron.
Addig is a tagozatot | pokolba kívánom.''
Fazekasban cé osztályban | vége van az évnek.
Itt van már a nyári szünet, | tovább nem kell félned.
Meg van már a bizonyítvány, | mit fognak majd szólni?
Büntetésből két hónapig | tilos lesz tanulni.
Biológus szünetben a | folyosót pásztázva
Matematikus sóvárgó | tekintetét látja.
,,Ne röhögj! Ez a szenvedés | megtérül majd bőven,
Négy év múlva villanymérnök | válik majd belőlem.''
Taps
Stáblista:
Az osztály azóta a 12.C. nevet viseli, egészen 1999. május 15-ig.
1996. június 3.
Budaörs, Magyarország
Ha én egy fájl volnék, nemcsak egyszer nyílnék.
Minden évben négyszer defragmentálódnék.
Nyílnék a resetnek, nyílnék a rewritenak,
A jó codereknek, minden csinos lánynak.
Ha én server volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék.
Nem kérdezném tőle, hogy ,,Mi a passwordöd?''.
Akkor lennék boldog, ha mindenki feltört.
Ha én Ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész hard disk lefoglalttá váljék.
Megértő szemekkel lenéznének engem.
Akkor lennék boldog, ha mindent tönkretettem.
Ha én PC volnék, plug&play gép lennék.
Minden áldott este áramban fürödnék.
És ha engem egyszer kimaradás lelne,
Az én baby házam sírva berepedne.
Ha én Bil Gattes volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle savenek haragosa volnék.
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka a Mircosoft cégnek.
1996. augusztus 22. 10:07-10:23
Balatonfüred, Magyarország
Eszternek ajánlva
Ha az égre nézve csillagait kéred,
lehozom néked.
Ha e rossz világban az életed félted,
megvédlek téged.
Ha másnak gyertyái is miattad égnek,
megküzdök érted.
Ha ellened e föld már túl sokat vétett,
elviszlek téged.
És ha a szép Vénusz ragyog még az égen:
ezt mondja szívem:
Szeretlek, míg élek. Szeress te is, hogy ne
hiába éljek.
1996. augusztus 23., péntek, 9.30-10.00
Balatonfüred, Magyarország
Már csak néhány stréber él
szakadt stencilt hord a szél
Felébred a tudásvágy
és vár, újra vár.
Dülöngél egy nagy füzet
Álmosan néz rá a lány
Szemében egy különös
Szumma jár.
Az első főtétel már elindult felénk
mínuszt kapsz, amerre jár
Az első főtételre vár
itt egy tanár.
Hosszú volt az éjszaka
égen-földön kölcsönhatás
Folyosó jobb falának dől
minden diák.
Az első főtétel már hasított belénk
de eljön, amerre jár
Az első főtétel után
a napsugár.
Ezzel a kis dallal Dvorák Cecíliára, második kedvenc fizikatanáromra emlékezek. Senki sem súlykolta belé az emberbe olyan eredményesen azt, hogy ,,Amennyiben egyszerre többféle kölcsönhatás lehetséges...'' (ld def. old). Senki sem képes olyan mosolygósan a maximum 2 pontos dolgozatra mínusz nulla egész két tized pontot adni. No sebaj, legalább azt elérte vele, hogy verset írjak neki. Ha már itt tartunk, akkor ajánlom e verset mindazoknak, akiknek már volt szerencséjük huzamosabb időt (minimum 10 percet) eltölteni Cili néni fizikaóráin, külön kiemelve közülük Czinkán Zsoltot.
1996. augusztus 19. 23:00-24:00
Budaörs, Magyarország
Már csak néhány csillag ég
Újságpapírt hord a szél
Felébred az állomás
És vár, újra vár
Dülöngél egy nagykabát
Álmosan néz rá a lány
Szemében még különös
álma jár Hmhm
Az első villamos már elindult felém
Csilingel amerre jár
Az első villamosra vár
a napsugár Hmhm
Hosszú volt az éjszaka
Égen földön folyt a tánc
A korlát láncainak dőlt
A csillagász hmmhm
Az első villamos már elindult felém
Csilingel amerre jár
Az első villamosra vár
a napsugár Hmhm
Ajánlom e vers első hiteles kéziratát édesanyámnak, akit a mai napig és a mai naptól kezdve a legjobban szeretek minden ember közül.
Nem sír többé már a virág, kinyílott a szirma.
Kilencvenhat minden baját e papírra írja.
Új időkre új kalapot vesz a boldog vándor,
Ki tavaly még a latyakban mélabúsan gázolt.
Egyedül járt, nem varrt mások nyakába így veszélyt,
Nem is volt más, ki örüljön, mindannak, mit elért.
Ha tükréből nem nézne rá hosszú, lógó orra,
Mosolyogva, vidáman tán hős lehetett volna.
Nem akadt, ki háza körül lebontsa a falat.
Fényre vágyott, de ablaka bedeszkázva maradt.
Míg mások fohászkodtak, ő a földet nézte,
Tekintetét túl kevésszer emelte az égre.
Szobájában KöMaL-t oldott magára maradva,
Csendben arra várt, hogy a pap őt is összeadja.
1997. január 2.-1997. január 5. 20.23
Budaörs, Magyarország
Minden reggel, délben, este
Veled látom magam szembe.
Tekinteted mint egy fáklya
Világít e rút világba.
Csengő hangod szépen szólva
A bánatot gyorsan oldja.
Szép arcodat, hogyha látom,
Visszatér a boldogságom.
Te vagy az én éltem párja,
Eped szívem választ várva:
Tükröm, tükröm, mondd, ha kérdem,
Ki a legszebb a vidéken?
1997. április 10., csütörtök, 21.30-22.00
Budaörs, Magyarország
A börtön ablakába... dallamára
,,A tűz perzselő lángja | hátrahagyja a hamut.
Pogácsát sütök benne, | nagy utadra azt kapod.
Mond, ha majd visszatérsz, | szeretni fogsz-e még?
Az emléked megőrzöm, | és hű maradok én.
,,De messze Oroszország: | tíz éve nem jött levél.
Ha a rózsám nincs velem, | búsan elsorvadok én.
Üres lett ez a ház, | már nem jön be a fény.
Csak a madár csicsereg | szerelmünk hűlt helyén.
Egy lány ment fel a várba, | de csak holtteste maradt.
Egy szerelmes lidércet | fogadtak be a falak.
Egy holló felrepült | Moszkváig meg sé állt.
Fekete károgással | hirdette a halált.
Aznap fenn a várban | mikor mindenki aludt,
A kém sötét ruhában | döngette a kaput.
Éjjel nem süt a nap | de süvített a szél.
Csak az őr volt szomorú, | akit leszúrt a kém.
Itt egy orosz kémnek | sok munkája nem akadt.
Kedvesét kereste, de | némák voltak a falak.
A fiú zokogott, | mert megcsalta a lány.
Két lidérc sír azóta | s holló a kapunál.
Száz év telt el, mióta | szellemhonná lett a vár.
Minden nap egy turista | megszédül falainál.
Mikor folyik a tánc, | és suttognak a fák,
Két keserves sikoltás | gyötrően ölel át.
Mióta felújították, | soha nem jön be a nép.
Belépőt kifizetve | nem bánt többé a lidérc.
Újra besüt a nap | és unalmas a vár.
Lent a diák szomorú, | mert elment a varázs.
Átkozott legyen hát Hollókőnek vára,
Még a nap se süssön fényesen reája.
1997. február
Hollókő, Magyarország
Budapest, Magyarország
A '98 locsoló is ide tartozik, bár az egy kicsit hosszabb.
1997. március 28.
Budaörs, Magyarország.
Egyedül volt. | Csendben ült és hallgatott.
Nem kísérték | útján őt a csillagok.
Újra nézte, | mit a mester rája írt,
Nem tévedett, | neki ásták ezt a sírt.
Holdvilágnál | visszatér a szelleme.
Elszántan az | Igazságért küzdene.
Rövid élet, | szívét egy tőr járta át.
A túlvilág | ad majd neki új hazát.
1997. május 26. 20:12
Budapest, Magyarország.
Amint ennek a könyvnek a lapjai telnek,
Pár új emberrel hoz össze a sors.
Te ülsz, de előtted rohannak a percek,
Az emlékek súlyától roskad a polc.
Ne kérdezd őt, mi az igazi arca,
Honnan vette az álca-ruhát.
Addig él, amíg a köpenye tartja,
Látszat az Élet, ne hidd a szavát.
1997. május 5.
Budaörs, Magyarország.
Kereslek, de nem talállak,
hogy ki vagy, nem tudom.
Sok-sok éve így, nélküled
nincsen helyem, nincs otthonom.
Kereslek, de nem talállak,
jön egy újabb szürke óra,
megállnék, de visz a sodrás,
veled boldog leszek újra.
Kereslek, s ha megtalállak,
együtt szép lesz majd az élet.
De addig is, az úton feléd,
hogyan ismerlek fel téged?
1998. április
Budapest, Magyarország.
Kereslek, de nem talállak,
hogy ki vagy, nem tudom.
Nem néz vissza, csak a tükör,
nincsen helyem, nincs otthonom.
Kereslek, de nem talállak,
jön egy újabb szürke óra,
megállnék, de visz a sodrás,
az álmom nem válhat valóra.
Kereslek, s ha megtalállak,
együtt szép lesz majd az élet.
De addig is, az úton feléd,
hogyan ismerlek fel téged?
1998. május 15.
Budapest, Magyarország.
Kannáját a kertészlegény rég a sutba dobta,
Privatizált kiskertjében csak a napot lopja.
Termelni már nem érdemes, fele elvész kárba,
A dolgozó szakmunkást az adóteher várja.
Alszik hát a kertészlegény, nem megy ki kapálni,
Lustaságát csak a húsvét tudja kikupálni.
,,Korgó gyomor nem megoldás, elég volt a jóból!
Megmosakszol, megfésülködsz, locsolni mész, Tódor!''
Bekopogtat minden házba, hol kölnire vágynak,
Mosolyog, és szépen hangzó bókot mond a lánynak.
Gazdagéknál pár ötezres mindig csurran-cseppen,
Adómentes jövedelem, Tódor szeme rebben. [szünet]
Én nem vagyok kertészlegény, csak egy egyszerű vendég.
A versnek vége, locsolni szeretnék.
Persze, csak ha szabad.
1998. április 7. 8:00-10:00
Budaörs, Magyarország.
Zöld erdőben jártam,
Barnamedvét láttam.
Felkergetett a fára,
Hogy leessek, azt várta.
Reggel már nem féltem,
Egy lány állt a fa tövében.
Kezemben a kölni,
Nem fogok tökölni.
1999. húsvét
Budaörs, Magyarország.
Republic: A 67-es út dallamára, a versszakokat néha ismételve
Mérnökök jönnek és elindulunk, elmegyünk innen messze
A Horváth Mihály téren várhatsz ránk dideregve.
Nyár vége után sem jövünk, esik az eső, de nem nekünk.
Új iskolába, ha költözünk, esik az eső, és nem ázunk be.
Csillagok, csillagok, hozzátok el nekem,
Nincs többé, nincs velem most a kedvesem.
Hosszabb az út, amin jársz, már rég nem az, amin járok.
Egyszer te is keresel mást, immár én is másra várok.
Nagy esők jönnek, és itt maradunk, itt maradunk örökre
Festetics utca mellett, egy kis teremben ülve.
Nagy versenyeket megnyerünk, esik az eső és mennydörög.
Egyszer talán majd elmegyünk, esik az eső, bárcsak beáznánk.
1997. június 12., 1998. június 20.
Budaörs, Magyarország.
Amadeus: Runaway bevezető taktusainak dallamára
Jő az éj; elkísér. Nincs tovább. Itt kell meghalnunk már.
De a tűz; benned ég. Kitör, ha kell, a pusztító láng.
Még nem hűlt; ki a vér. a Sötét ellen számítunk rád.
A szép idő; visszatér. A csatát együtt vívjuk meg hát.
Nézd a fényt...
1996.
Budaörs, Magyarország.
Te,
Ki csak bújdosni | jöttél a Földre,
Sötét világ ez, | ne nézz előre!
Kit névtelenül | hagytak magára,
Nem talál rá a | mosoly dalára.
Bölcsőd a kórház, | gyámod a foglár.
Kit marasztalnak, | nem marad ott már.
A segítő kézt | hiába várod,
Jönnek-mennek a | hazug barátok.
Éjjeli utcán | pisztoly a törvény,
Később kérdeztél, | előtte lőttél.
Túl sok füle volt | a hallgatásnak,
Talán a hat fal | majd megnyugvást ad.
Tíz év telt el, és | szabad vagy újra,
Mégis gyötrődve | keltél ma útra.
Baljós fényt vet a | vonat a kőre,
Ez egy alagút. | Ne nézz előre!
1998. június 25. 20:00-21:27
Budaörs, Magyarország.
Didergő gyertyafényben
Utolsó csillag az égen,
Libegő, síró lángban
Ehhez még túl korán van.
Örök-makacs, gyötrő emlék,
Azt hitted, hogy a spray megvéd
A figyelő fülektől távol,
A férfi gyilkos mosolyától?
Barátságos, csendes környék,
Minden olyan régen történt.
Mégis lassan mész, remegve
Pisztolyt veszel a kezedbe.
Félsz, hogy ismét, újra vár majd,
S megint ő nyeri a párbajt.
Vészes árnyak, furcsa léptek,
A múlt a legrosszabb kísértet.
1998. július 3. 10:00-11:13
Budaörs, Magyarország.
Pereg a dob, a jó harcost
Győztes csata várja.
Eggyé válik kard és erény,
Ha e Föld lesz a hazája.
Indulsz te is, bűnös lélek,
De nem örök háborúba,
Por es homou nem vonz téged,
Az üdvösséget kezded újra.
Hogy ki vagy és miért jöttél,
Idelent nem kérdi senki.
Pár perc van, hogy átöltözzél,
A versenyre kell most sietni.
Ne feleselj, senki vagy még!
Állj egyenesen a sorban,
Mikor indulsz, nagyokat lépj,
Ha elesel, kelj fel gyorsan.
Ne csak játssz itt örökké,
Kapj már észbe!
Magadat mér' nem töröd még?
Kezdd el végre!
Ne keresd a vizsga okát,
A tanulásnak itt a vége.
Mindenki ugyanonnan indul,
De nem ugyanannyi az esélye.
Gyorsabban, többet, jobbat!
Ne pihenj, mert felkopik az állad.
Túl késő van, hogy a sült
Galambot a szádba várjad.
Sikeres, gyors, erős lenni,
Élen járni, mint a régi barátok,
Sose hidd, hogy nincs mit tenni,
Hogy csak rajtad ül az átok.
A kitartás, szorgalom hol van?
Nincs idő a pihenőre.
Mialatt te állsz a sorban,
Mások haladnak előre.
Emlékezz, hogy kértelek: tanulj!
Légy jobb, mint a többi gyermek.
Hát hiába biztattalak vadul,
Hogy a nagy Játékot te nyerd meg?
Gondolatban messze vagy már,
Álom-ajtód nyitva-tárva,
Arra ébredsz: itt maradtál,
S nem illik a kulcs a zárba.
Mindig is nyugalmat kerestél,
Nem túlórát nyári estén.
Csak a naplementét vártad
A szűk irodaszobádban.
Nézz körül, hova jutottál.
Kis lakás, szemüveg, ősz hajszálak.
Ez egy sikeres, szabad ország,
De a verseny nem fut utánad.
Te is egykor versenyző voltál,
Vizesárkok hosszú köreit róttad,
De mindvégig MISI maradtál,
S most is örök álmodozó vagy.
Vár itt lent egy lassan örlő kerék,
Melybe másokkal karöltve lépsz be,
S bár a kört sokan végzik elébb,
Nem a gyorsakat csiszolja szépre.
1998. augusztus 8.--1998. augusztus 15.
Budaörs, Magyarország.
Ez a lap pts oldalai közül való.