A cím alapján egy középszerű, amerikai reklámszínésznő csillogó, ám mégis lapos élettörténete is lehetett volna a film, de már az első percek kellemes csalódást okoznak. Az ismert magyar színészek (Gálvölgyi János, Nagy Natália) játszotta történet a hatvanas évek budapesti világát idézi föl a maga humoros-romantikus módján. A cél a világifjúsági találkozó, a kitörés, a szabadulás, régi szerelmünk viszontlátásának lehetősége.
Egy hosszú pénteki nap után pénzüket számláló munkások, ismerkedni vágyó fiatalok és idősek táncolnak, csónakáznak az Orczy-kertben. Az újságból értesülnek róla, hogy csak a Ki Mit Tud? győztesei juthatnak ki a VIT-re, s a versenyre való készülődés hozza össze a szereplőket. Az este a csapatok megalakulásával zárul, hogy másnap elkezdődhessen a lázas, olykor botfület és rekeszizmot próbára tevő készülődés. A jeleneteket a 60-as évek slágerdallamainak feldolgozásai kötik össze, legtöbbjük pályamű is egyben.
A döntő azonban váratlan fordulatot hoz: a Csinibaba c. dal sikert arat, bár nem a mi együttesünk játssza, és kiderül, hogy a VIT-re kijutók névsorát felsőbb kezek már a verseny előtt papírra vetették. Amerika sem cél többé, mert a szomszéd lány bevallja, hogy ő írta a leveleket a kinti barátnő nevében. Az álmok előbb elérhetetlenné, majd értelmetlenné és semmivé foszlanak, a világot nemrég megváltani készülő fiatalok szereplés helyett csalódottan távoznak.
Nincsenek többé nagyratörő vágyak, nincs többé menekülés, de nincs is kihez menekülni. A kör bezárul, visszaáll a régi kerékvágás, ismét csak a hétfő, a gyár gépeinek zakatolása, az egyetemi előadások féligazságai maradnak. Újra szól a társasház hangszórójából Simon Bá' hangja, aki munkára hívja az embereket, és a szocializmusban boldogságra lelt, szép magyar hazát dícséri.
A témaválasztás szerencsés, és éppen a korszak kegyetlensége és igazságtalansága teremti a helyzeteket, villantja fel és végül veszi el a célt; ez adja az érzelmek hitelességét, pont azt, amit korunk túljátszott brazil szappanoperáiból hiányol az igényes néző. Az filmben híres magyar színészek szerepelnek, s néha azt érezzük, mintha a szerepet direkt nekik írták volna (Manci: Nagy Natália, műsorvezető: Galla Miklós). A helyszínek korhűek, bár ezt - a mai külvárosi állapotokat ismerve - nem volt nehéz elérni. A film élvezetes, és hiteles képet nyújt, érdemes megnézni.
Habár azóta egy új rendszer és több kormány is meghozta nekünk a szabadságot, a helyzet lényegében nem változott. Ugyanúgy küzdünk fennmaradásárt, keressük a helyünket, robotolunk, mint régen. S ugyanúgy várjuk a magunk újságcikkét, ami megmutatja a helyes utat, és elvezet minket a boldogsághoz. Várunk és figyelünk, de elegünk van a hamis, minket kijátszani akaró felhívásokból. Menekülünk és haladunk, de nem tudjuk mi elől, és mi felé.
1997. november
megjelent a 7. Fámában
Budaörs, Magyarország.
Ez a lap pts oldalai közül való.