Kedves Negyedikesek!

Gondolom, nem ér titeket váratlanul a hír, hogy ezen a napon véget ér gimnáziumi tanulmányotok. Újabb fordulóponthoz érkeztetek hát, de ez még korántsem a befejezés. Egy záróvizsga, egy felvételi, és az egész kezdődik elölről. Az osztályteremből előadóterem lesz, a társakból pedig ismeretlenek. Tizenkét évnyi magolás után megérdemlitek, hogy ezentúl csak azt tanuljátok, amit szeretnétek. Ez nem jelenti azt, hogy dolgotok könnyebbé válik, csupán másfajta nehézségekkel kell majd szembenéznetek.

Szinte észre sem vesszük, hogy telik az idő. A minap még egymás neveit tanultuk, együtt buliztunk, egymást figyeltük a nézőtéren és a színpadon, és együtt kiáltottunk fel, amikor új gól született. Az egésznek valahogy túl hirtelen lett vége.

Most elmentek, s nekünk csak egy díszkeretes tabló, néhány időszakosan fel-feltűnő egyetemista arc, és a kellemes emlékek maradnak. A tanárok hozzászoktak már, de mi erről is lekéstünk. Most még búcsúztatunk, de egy év múlva mi is megkapjuk a magunk tarisznyáját, és főhet a fejünk a tízéves találkozók megszervezésével. Csak a visszaeső bukdácsolók számíthatnak tartós iskolapadra.

A nyelvvizsga, a személyi igazolvány, a jogosítvány és az érettségi mind azt jelzi, hogy felnőtté, vagy legalábbis felnőttebbé váltatok, és ezzel nyakatokba zúdul egy jókora adag felelősség. Nekünk még van egy évünk élvezni minden percet, de nektek szép lassan a saját lábra kell állnotok, és csak helyes döntésekkel tudtok majd talpon maradni.

Könnyebb lenne jövőre is ugyanígy, a társak és jó ismerősök között, újra a megszokott épületben; de az ember azért ember, hogy a nehezebb utat válassza. Előttetek az út, előttetek az Élet, s csak rajtatok múlik, hogy tudjátok-e eredményesen, boldogan élni. Nagy erőpróba ez, melyben láthatatlan szakadékokon át vezet az út a siker felé.

Ám mint ahogy nem az évnyitó ünnepély csinál egy névsorból a közösséget, búcsúbeszédek sora sem teszi ismét idegenné a diákokat. A szétválasztás az idő és a távolság feladata. Igen, szétválasztanak, de nem szakítanak el. Az idő múlásával csak a felszínes jóviszony és az érdekkapcsolat válik köddé, az igaz barátságnak és szerelemnek nem négy évre szól a mandátuma. Attól még, hogy mi búcsúzunk tőletek, ti még ne vegyetek örök búcsút egymástól!

1997. május
Budaörs, Magyarország.


Ez a lap pts oldalai közül való.