A lusta emberek mindig megtalálják a módját annak, hogy ne ők, hanem szüleik, testvéreik, tanáraik, kollégáik dolgozzanak. Néha azonban a feladat elmagyarázása és az elvégzésre való felkészítés hosszabb időt vesz igénybe, mint a végrehajtás. A lusták azonban erre a kérdésre is megtalálták a választ. Aválasz: a számítógép.
Amikor az embernek már elege van a hozzá nem értő, segítőkész vagy a hozzáértő, de ne szolgáltasd ki magad tipusú társakból, akkor veszi elő a számítógépet, a számítástechnika első elengedhetetlen tartozékát.
A számítógépnek 3 fő része van: monitor= 30--60 cm-es átfogójú kis TV; billentyűzet= írógép, de laposabb és szélesebb; alapgép= gépház= egy tetszőlegesen nagy vagy kicsi, de téglatest alakú kis lyukakkal és pár gombbal; összekötőkábelek). A billentyűzeten begépeli azt, amit meg akar olda(t)ni, az alapgép megoldja és a monitoron megjelenik az eredmény. Jobb esetben a nyomtató (ha van) ugyanazt kirajzolja papírra, esetleg ha van egy robot is csatlakoztatva, akkor az végre is hajtja a feladatot.
Sajnos a helyzet nem mindig ilyen rózsás. Ahhoz, hogy a lusta ember (mostantól felhasználó) a számítógéppel kommunikálni tudjon, vagy a gépnek kell tudnia magyarul, vagy a felhasználónak a gép nyelvén. Kísértletek már voltak a magyarításra, de általában az utóbbi a jellemző, mert még senki sem volt olyan lusta, hogy a gép nyelvén való megtanulás helyett a gépet tanítsa meg magyarul.
Ezért mielőtt valaki a gép mellé ül, elengedhetetlen egy kis gépismeret. Aki ezzel nem rendelkezik, nem tudja maradéktalanul kihasználni a gépben lévő végtelen lehetőségeket (Hozd ide a papucsom, Szomjas vagyok, Kevés pénzem van stb. megoldása) és csak irigykedik, hogy a barátjának a fogalmazásait is a gép írja.
Az igazi blöffölő=lusta ember=felhasználó első dolga tehát, hogy a megfelelő alapismereteket elsajátítsa. Sajnos az oktatásban néha egyéb más hülyeségeket is rá akarnak tukmálni, és egyes munkahelyeken fölösleges képzettségeket (pl: táblázatkezelés) is megkövetelnek. A lusta ember sosem tanul, s ha számonkérik, akkor blöfföl. Neki ad tanácsot ez a könyv.
Minden profi számítástechnikus a játékokokkal kezdi pályáját. A jó blöffölő sem hagyja ki ezt a lehetőséget. Neki az a célja, hogy miközben egyik játékhoz sem ért igazán, mindenkivel azt hitesse el, hogy ő a legprofibb játékos a környéken.
A blöffölőnek itt is az a dolga, hogy a nemlétező tudását fitogtassa. Ő az, aki csak a legelső órán figyel (amikor senki más nem), amikor a tanár elmondja a gépek kezelésének alapjait. Külön előny, ha a gépek egy hálózatba vannak szervezve. A szemfüles blöffölő már az első órán exra jogokat szerezhet (írási jog, üzenetküldési jog, mások gépének zavarásához való jog) a tanár figyelmetlenségét kihasználva.
Előbb-utóbb elérkezik a vizsgaidőszak. A szóbeli vizsgákkal később lesz szó. Az írásbeli vizsgáknak két fajtája van. Az egyikhez csak tollat szabad használni. Ekkor minden blöffölő-, puskázó- stb. tudást be kell vetni. Kedvelt, bár kockázatos módszer a tanár ruhájának hátára felragasztani a puskát. A másik fajtánál egy gép is kell a vizsgafeladat teljesítéséhez. Ekkor a legegyszerűbb élni a nemrég megszerzett mások gépének megfigyeléséhez, zavarásához való joggal.
1997. első félév
Budaörs, Magyarország.
Ez a lap pts oldalai közül való.