Szereplők:
narrátor
Kacsics István, középkori várúr
Borbála, István felesége
Kacsics András, István testvére
a Feketeköpenyes, István szövetségese
testőrparancsnok, András várában
hollók (7)
A narrátor beszél, mialatt a segédek (a nézők szeme láttára) előkészítik a 2. szín díszleteit.
Narrátor: Mélységes mély a múltnak kútja, és feneketlen kődarabok őrzik az elmúlt századok nyomát.
Egy régi feljegyzés említést tesz egy fiatalasszonyról, akit férje mellől elrabolt a szomszéd várúr. A legenda szerint ezután a férj várából óriási hollók indultak útnak a szomszéd vár felé, és hatalmas pusztulást vittek véghez, mire az asszonyt visszaszerezték.
Arrafelé azt is mondogatják, hogy a szomszéd várúr hirtelen fellobbanó szerelme adott okot a rablásra. Hogy így volt-e, arról csak a kövek tudnának mesélni. A mai előadás az ő történetük.
István várának pincéje. Borbála, András és István. Kezdetben csak Borbála van jelen.
Borbála: Ó! Mi lehet e jajjgatás, ami álmomat megzavarja? Már harmadik éjjel nem tudok tőle aludni. Úgy hallom, a pincéből jön. Megyek, megnézem, kitől származik.
Lemegy. A nyögés, jajjgatás, ,,ne!'' kiáltások egyre gyakoribbak és hangosabbak lesznek.
Borbála: Milyen dohos és hideg itt minden! Nem ismerem ezt a helyet, pedig már régóta élek ebben a várban. Vajon kit tart az uram fogva amögött az ajtó mögött?
András toppan elő. Öltözéke megviselt, arca sápadt.
András: A helyedben, szép hölgy, nem lépnék be oda.
Borbála: Ó, bocsánat, nem tudtam... De te hol hagytad a jelvényed?
András: Nem vagyok várőr, asszonyom. Messzebbről jöttem én annál.
Borbála: Akkor hát... hátraugrik Távozz tőlem! Szellemekkel nem társalgok.
András: Nem vagyok szellem se. Itt a bizonyíték. felé nyúl
Borbála: Ne merj közeledni, mert segítségért kiáltok. Jól van, húzódj csak a sarokba. Én most belépek ezen az ajtón.
András: Ne tedd, Borbála asszony!
Borbála: Azt mondtad, messziről jöttél. Akkor honnan tudod a nevemet?
András: Mindenről tudok, ami ebben a várban történik.
Borbála: Akkor mégiscsak lidérc vagy. És mondd, mi történik ebben a várban?
András: Se szeri, se száma a kínzásoknak, a borzalmaknak. Ha kedves az életed, ne lépj be azon az ajtón!
Borbála: Én pedig mégis belépek. És akkor te eltűnsz, mert létezésedet az én félelmem táplálja.
András: Ha egyvalakinek félnie kell tőlem, az a férjed, Kacsics István.
Borbála: Úgy, hát őt is ismered. Vagy a gondolataimban olvasol?
András: Arra nincs szükségem. Gyermekkorom óta együtt éltünk. Ő a bátyám, én pedig Kacsics András vagyok, szolgálatodra.
Borbála: Mostmár tudom, hogy szellem vagy. Tegnap hozták a hírt, hogy Kacsics András halott.
András: Megpróbáltak megmérgezni, de túljártam az eszükön. És amíg élek, bosszúra szomjazom. közelít
Borbála: Ebből elég. Látom, nem lehet magával bírni. Már nyitom is az ajtót, és hívom a börtönőrt.
András: Lovagi kötelességem, szép hölgy, hogy megvédjem az életed. megfogja a karját
Borbála: Eresszen el! az ajtó nem nyílik most sem
András: Nem tehetem. Odabent halál vár mindkettőnkre.
Borbála: Inkább a halál, mint a maga szorítása.
Borbála megpróbálja kiszabadítani magát, de András nem engedi belépni. Borbála elájul. András ölbe veszi, és távozik a várból. Ezután István lép ki az ajtó mögül. Amíg kint van, nem hallatszanak nyögések.
István: Mi ez a zaj idekint? Megmondtam, hogy senki se zavarjon. Várjunk csak, nem Borbáláé ez a keszkenő? felveszi a földről De bizony. Ezek szerint gyanakvóbb, mint gondoltam. Remélem, holnap meg tudja magyarázni, hogy mit keresett itt, mert különben kénytelen leszek megtanítani az engedelmességre. Pedig milyen szépnek indult ez a házasság...
András várának egy hálószobája. Borbála és a testőrparancsnok. Borbála még mindig ájultan fekszik.
Testőrparancsnok: Nehéz munka lesz ez, már látom. Egy vár védelmére szerződtem, és most az uraság felhozott nőit kell pátyolgatnom. Mért nem vesz fel egy dadát erre a célra? Ha pedig a megcsalt férjtől fél, mért nem marad itthon ő maga vigyázni az elrabolt asszonyra? De állj! Óvatosan a szavakkal! Úgy látom, ébredezik.
Borbála: Áááásít. Már ilyen világos van? Nem szoktam ennyit aludni. körülnéz Hol vagyok?
Testőrparancsnok: Üdvözlöm, hölgyem. Ön ebben a pillanatban Kacsics András úr vendégszeretetét élvezi.
Borbála: Jajj, nem, ezek szerint nem álom volt. Tehát engem elraboltak?
Testőrparancsnok: Ha a tiltott enyelgést elrablásnak nevezi, akkor igen.
Borbála: Úristen! Ez nem lehet igaz! Mondd, mitt tett velem az az őrült?
Testőrparancsnok: Éjjel, amikor megérkeztek, András úr úriember módjára viselkedett, és meghagyta, hogy senkit se engedjek kegyed közelébe. Hogy azelőtt mi történt, azt nem mesélte el.
Borbála: Szerencsére azelőtt sem volt köztünk semmi. De akkor mit keresek én itt? Ez azt jelenti, hogy rab vagyon?
Testőrparancsnok: Azt az utasítást kaptam, hogy senkit se engedjek át az ajtón,
Borbála: Akkor én most rab vagyok?
Testőrparancsnok: amíg András úr meg nem érkezik.
Borbála: A férjemmel akarok beszélni.
Testőrparancsnok: Senki nem lépheti át az ajtó küszöbét.
Borbála: Még akkor sem, ha e tartomány ura parancsolja?
Testőrparancsnok: Még akkor sem, ha maga az ördög könyörög érte.
Borbála: És mivégre e nagy elzártság?
Testőrparancsnok: Kegyed biztonsága a legfontosabb. András úr veszélyről, valami zárról és kínzókamráról beszélt. Azt mondta, utánajár a dolognak.
Borbála: Nekem azt mondta, bosszút fog állni a kedvesemen.
Testőrparancsnok: Ha így áll a dolog, az ön férje már nem él sokáig.
Borbála: Remélem, ezt nem gondoltad komolyan.
Testőrparancsnok: Andrást ismerve a lehető legkomolyabban, asszonyom.
István várában. István, András és a Feketeköpenyes. Kezdetben csak István van jelen.
István: Hová tűnhetett ez a Borbála? Lehet, hogy a tegnap éjszaka után nem mer a szemem elé kerülni. Remélem, nem figyelt ki semmit. Bármerre is indult, a sötétben nem jutathatott messzire; az őrség pár órán belül előkeríti. Vagy ha nem, az se túl nagy baj.
András toppan be.
András: Ne keresd hiába, testvér. Nálam van, végre biztonságban.
István: Nocsak, nem hittem, hogy viszontlátlak.
András: Meglep, hogy nem ürítettem ki a méregpoharat?
István: Meglep, hogy két tivornya közt meglátogatsz.
András: Nem látogatóba jöttem, hanem haza.
István: Neked a városi szenny és a léha élet az otthonod.
András: Mert kitagadtál az apai örökségből.
István: Buja lányok szoknyáira költöd a pénzed.
András: Mert ifjú éveink alatt kocsmázni vittél. Mulattattál, de nem mulattál.
István: Már akkor láttam, hová vezet a féktelenség.
András: Már akkor tudatosan kocsmatölteléket neveltél belőlem, bátyó.
István: Én nem neveltelek semmire. A saját felelősségedre cselekedtél.
András: És az apai örökségből se semmiztél ki, ugye?
István: Meggondolatlan viselkedéseddel saját sírgödrödet ásod.
András: Hazajöttem, apánk várába, a mi várunkba. Miért állták őrök az utamat, erre felelj!
István: Te felelj, hová vitted a feleségem?
András: Az egyik szomszéd, lakatlan várba, ahonnan nemrég elűzted az ottaniakat. Miért kergetsz el mindenkit magad mellől?
István: És te mért keresed mindenáron a veszted?
András: Én csak az igazságot keresem, testvér. Ha kisemmiznek, nem hagyom annyiban. Ha megpróbálnak elhallgattatni, felemelem a hangom. És fegyverrel védem meg az életemet, ha kell.
István: Úgy látszik nem tudod, mi a különbség szájhős és hős között.
András: Azt tudom, hogy az ördöggel cimborálni nem hőstett.
István: És ha azt teszem? Az nem tartozik rád.
András: Rám is. Mert ha elvéted a lépést, a sátán dühe elsöpör mindnyájunkat. Az ő bosszúja nem kötődik birtokhatárokhoz.
István: Én féken tudom tartani a sátánt. Ha akarom, megszabadulok tőle.
András: De, amint látom, nem akarsz.
István: Egyelőre nem. Eddig jó szolgálatot tett nekem, és gondoskodtam arról is, hogy ne kelljen túl nagy árat fizetnem érte.
András: Minél tovább szövi a hálóját, annál nagyobb lesz az ár. Tisztességes ajánlatot hoztam, testvér: lemondok a javadra az örökségemről, és soha nem jövök vissza többé, ha még ma elküldöd a sátánt. Ne tétovázz, minden elvesztegetett perc drága.
István: Neked már nincs örökséged, amit felajánlhatnál, és így nincs szavad se, amit betarthatnál. Épp ezért nem tudom, miért kéne békét kötnöm veled.
András: Ha most kezet nyújtasz, békét lelhetsz majd magadban is.
István: Ha most kezet nyújtanék, átállnék a vesztesek oldalára.
András: kardot ránt Akkor hát védd magad! Védekezz, mert rajtam kívül bosszúért kiált azok lelke is, akiket megkínoztál, hogy birtokaikat megkaparintsd. Tőled ered a tűz, ami lángba borítja a megyét. Lovagi kötelességem, hogy kioltsam ezt a lángot.
István: karddal védekezik Ha megölsz, felelned kell egy ember haláláért.
András: És a te kezeden hány ember vére szárad?
István: Nem tudnak rámbizonyítani semmit.
András: Hány lelket tör bilincsbe várad?
István: Bárki is jön, nem talál itt senkit.
András: Ruhád könnyes, foltos, véres!
István: Te pedig vért ontva a vér ellen ágálsz?
András: Kardom hegye a tiéd lesz.
István: Ha lesújtasz, gyilkossá válsz.
Épp, mikor András leszúrná a földre kényszerített Istvánt, a Feketeköpenyes előugrik a függönyök közül, átveszi a védekezést, és látványos (ördögi?) erőfölénnyel menekülésre készteti Andrást.
István: Miért nem ölted meg?
Feketeköpenyes: Ha lesújtasz, gyilkossá válsz magad is. Ok nélkül nem ölök embert.
István: Elrabolta a feleségemet. Ez nem elég ok?
Feketeköpenyes: Ha te mondod.
István: Elrabolta, és most azt csinál vele, amit akar. Kínozhatja, megalázhatja, megbecstelenítheti. El sem tudom képzelni, szegény Borbálámnak mennyi kínt kell kiállnia?
Feketeköpenyes: Te is tudod, hogy egy ujjal sem tudna ártani neki. Ő nem olyan, mint te. Nem vinné rá a lélek.
István: Hát legyen. Hozd vissza Borbálát, s ha egy mód van rá, épen és egészségésen. A gazfickót pedig űzd el, hogy még a megye környékére se tegye be a lábát.
Feketeköpenyes: Óhajod számomra parancs.
András várának hálószobája. Borbála, András, a Feketeköpenyes és a testőrparancsnok. Kezdetben Borbála és András van jelen.
Borbála: Hát visszajöttél végre? Kellek még, vagy találtál egy másik játékszert magadnak?
András: Ne tréfálj, Borbála, itt komoly dolgokról van szó.
Borbála: Komoly dolog ijesztgetni, majd ripsz-ropsz elrabolni az ember sógornőjét? Most már vigyél haza.
András: Tegnap éjjel még csak sejtettem, hogy István sötét erőkkel cimborál, de ma már megszereztem a bizonyosságot. Nem adhatlak vissza az ördög karmaiba.
Borbála: Látom, még mindig összevissza beszélsz. De nekem nincs kedvem játszani.
András: Nem hagyhatom, hogy téged is elnyomásba kényszerítsen.
Borbála: Már mondtam, hogy nem játszok veled.
András: Itt kell maradnod, amíg rá nem jövök, hogyan űzhetem el a sátánt apám várából.
Az ablakon keresztül betoppan a Feketeköpenyes.
Feketeköpenyes: Reám gondolsz?
Borbála: Ki vagy te?
András: Hogy jutottál be?
Feketeköpenyes: Nem volt nehéz. Az őrség úgy alszik, mint a bunda.
András: Mert bűbájt bocsátottál rájuk.
Borbála: A mai napon mindenki megőrült?
Feketeköpenyes: Gyere velem, kedves hölgy, visszaviszlek férjuradhoz.
András: Hátrább az agarakkal!
Borbála: Ki vagy te?
Feketeköpenyes: Kacsics István jótevője. Azért nem nyílt még lehetőségünk a megismerkedésre, mert időm tetemes részét a kazamatákban töltöttem.
Borbála: Tőled származtak a sikolyok is?
Feketeköpenyes: Ó, nem, én a kínpad másik oldalán állok.
András: Tudd meg, hogy Borbálát nem kaphatod meg. Magának Istvánnak kell érte jönnie. Hogy szemtől szembe megvívhassuk a magunk harcát.
Feketeköpenyes: Ez most szófordulat vagy kihívás?
Borbála: Valóban meg akarod ölni a férjem?
András: Istvánnak számot kell adnia eddigi gonoszságaiért. A porba hullott fejekért és a megkínzott cellalakókért.
Borbála: Valóban azt hiszed róla, hogy gyilkos?
András: Rosszabb annál: neki már az se számít, hány embernek csordul ki a vére a fékezhetetlen harácsolási vágya miatt.
Feketeköpenyes: Ne higgy ennek a jöttmentnek: az alkohol beszél belőle.
András: Józanabb vagyok, mint valaha. Csakis így kerülhettem el az italomba kevert mérget.
Feketeköpenyes: Őrült ez, nem is részeg. Kiérzik a hangjából, hogy beszámíthatatlan.
Borbála: Akkor most velem mi lesz? Hazamehetek már végre?
Feketeköpenyes: Csak egy szavadba kerül, hölgyem. közelebb lép Borbálához
András: Én pedig azt nem hagyhatom.
A Feketeköpenyes lesújt Andrásra, aki a földre rogyik. Épp időben jön be a testőrparancsnok, és kilöki a Feketeköpenyest az ablakon.
Feketeköpenyes: Velem nem packázhat senki. Készüljetek, mert visszajövünk még. el
András: Épp időben érkeztél. Hol voltál eddig?
Testőrparancsnok: Magam sem tudom, hogyan, legyűrhetetlen álmosság tört rám. Mikor felébredtem, azt láttam, hogy a többiek is alszanak. Nem volt időm másra, rögtön feljöttem megnézni, minden rendben van-e. Ki volt ez az ember?
András: Ő volt, aki az álmot hozta rátok. A fejemet teszem rá, hogy nem ember.
Feketeköpenyes: a távolból, csak a hangja Az ma így is, úgy is lehull, halandó.
Testőrparancsnok: Ki volt ez?
András: Sajnos bebizonyosodott, hogy maga az ördög. Szövetkezett a bátyámmal a szomszéd birtokosok ellen, és közös erővel elűzték vagy megölték a környező várak urait. Szép lassan bekebelezik az egész megyét.
Testőrparancsnok: De vajon hogy osztják fel egymás között?
András: Egyelőre István irányít, de ő se él örökké. Jobb nem is gondolni rá, hogy utána ki lesz a tartomány ura.
Testőrparancsnok: És ki lesz az ország ura?
Borbála: Reszketek, mert csak most értettem meg, mi történt. Reszketek, mert nem tudom, mi vár ránk.
András: És a védőszentek vajon mennyire reszketnek a világ sorsa láttán?
Testőrparancsnok: És ki lesz majd az ország ura?
István várában. István és a Feketeköpenyes. Utóbbi épp most érkezik.
István: Mi hírt hoztál?
Feketeköpenyes: Öcséd tényleg a várában tartja fogva Borbálát. Engem viszont nem üdvözölt valami szívélyesen.
István: Ezek szerint célt tévesztett a rábeszélés?
Feketeköpenyes: Nem lehet azt az embert semmiről sem meggyőzni. Én is majdnem nevetségessé váltam.
István: Tehát úgy döntött, hogy itt marad?
Feketeköpenyes: Úgy döntött, ott tartja Borbálát.
István: Eltökélte hát, hogy az utunkba akar állni?
Feketeköpenyes: Úgy döntött, ott tartja Borbálát.
István: Ezek szerint nincs más lehetőség: harccal kell visszaszereznünk, ami a miénk.
Feketeköpenyes: Meg kell torolni a sérelmeket.
István: És példát kell statuálnunk. Készítsd a hollókat! Olyan színjátékot akarok, amilyet még nem látott a világ.
Feketeköpenyes: Legyen hát.
András várában (a vár maga a háttérben zsámoly méretű kartonkockákból van kirakva). Borbála, András, testőrparancsnok, István, a Feketeköpenyes és hollók. Kezdetben Borbála és András van jelen.
András: Hogy mi lesz a vége, én sem tudhatom.
Borbála: Menekülj, amíg nem késő. Mostmár biztos: egyedül a te fejedet akarja, és, ha a fejébe vesz valamit, nem nyugszik, amíg véghez nem viszi.
András: A sátán vagy a férjed?
Borbála: Az számodra egy és ugyanaz. Veszett ember vagy, ha akár egy percnél is hosszabb időt pazarolsz még.
András: Nem ittam ki a méregpoharat, mert tudtam, hogy vár rám egy küzdelem.
Borbála: Puszta makacsságtól még sosem zökkent helyre az idő.
András: Nem nyeltem le a mérget, mert csak én állíthatom meg a pusztulást.
Borbála: A pusztulást senki sem állíthatja meg. Előbb-utóbb koporsóba kerültök mindketten. Örökké csak a földre tévedt bukott angyalok élnek.
András: Bukott angyalok vagyunk mindahányan. Csak nekünk hatvanévenként megadatik az újrakezdés lehetősége. A sátán viszont évezredek múlva is sátán marad.
Borbála: De mit érünk az újrakezdéssel, ha évezredek múlva is bedőlünk az alkuinak és akkor is igába kényszeríthet?
András: Nem úgy néz ki, hogy a bátyámat bármire is kényszerítené.
Testőrparancsnok: lihegve érkezik István és a Feketeköpenyes a vár felé közeleg. Óriási hollók hátán érkeznek a magasból.
András: Menj, irányítsd az őrséget! Miután biztonságba helyeztem Borbálát, én is csatlakozom hozzátok. Ne feledd, István az enyém. a testőrparancsnok el
Borbála: Siess, talán még el tudsz menekülni. Mostmár hiába is ölnéd meg Istvánt, az ördög bosszúja mindenképp utolér. De ha most továbbálsz, talán nem mennek utánad.
András: Erősebb vagyok, mint amilyennek eddig láttattam magam. Egy hónapig böjtöltem titokban, és kardomat az érsek áldása erősíti. Másrészt pedig az ősi tanítások szerint, ha a szövetségese elpusztul, a sátán rögtön továbbáll. Egyedül Istvánt kell tehát megölnöm.
Borbála: Egyedül az ő halála állíthatja meg a pusztulást?
István és a Feketeköpenyes érkezik. Mögöttük a hét holló.
István: Talán igen, talán nem, de erre ma nem kerül sor, kedvesem. Mert te most visszajössz hozzám, András pedig megfizet a zaklatásokért.
Testőrparancsnok: István András felé löki Bocsáss meg, uram, nem tudtam megállítani.
András: magához öleli Borbálát Tudnod kell, István, hogy Borbálához az én holttestemen át vezet az út. A kettőnk harca lesz a végzeted.
Feketeköpenyes: A hármunk harca a tied, halandó. közelít Borbálához
Testőrparancsnok: felkel, és egy feszületet mutat a Feketeköpenyes felé Isten és a szentek nevében, állj! Sötét erők nem léphetik át ezt a vonalat, míg a litánia tart. Ab kullah dolemar...
Feketeköpenyes: Tévedsz, ha azt hiszed, hogy nekem a babonák akadályt jelentenek. lesújt a testőrparancsokra, aki végleg összerogy
István: Elérkezett a mi időnk. Kezdődjék hát a játék.
Feketeköpenyes: Most ebédre, hollók, varjak, seregestül, aki van.
A hollók lassan körbefogják Andrást, rituális táncot járnak körülötte. Majd közben egyenként kiszakadnak a körből, és ledöntenek egy-egy kartonkockát a várt jelképező rakásból. Mire a szín véget ér, az egész várat lerombolják.
András: Hát így állunk. Nem mersz szemtől szembe kiállni ellenem. Csak te meg én. És győzni fog az igazság.
István: Hallgattassátok el! Nem hagyom, hogy elrontsa az élvezetemet. Most megfogtalak, öcsi, ebből a hálóból már nem szabadulsz ki. Te pedig, kedvesem, gyere közelebb!
Borbála: Uram, férjem, kérve kérlek, kegyelmezz neki! Nem bánt rosszul velem, csak a vendégszeretetét élveztem. Igazán nincs miért megbüntetned. Ha elengeded, olyan messze eltűnik, hogy nem fogja zavarni a nyugalmadat.
Feketeköpenyes: Jól bánt veled, csak hazaengedni nem akart...
István: De mostmár nem is ez a lényeg. Én győztes vagyok, és egy győztes nem végez félmunkát. És soha-soha kegyelmez meg az ellenségeinek.
Némán végignézik, amíg a Feketeköpenyes és a hollók rituálisan kiszívják Andrásból az életet. Közben a vár is leomlik.
István: Mára már nem hasad tovább.
Feketeköpenyes: Te is nemsokára nyugszol, ne félj!
István várában. István, a Feketeköpenyes, Borbála és később a halott András. Borbála szívverésének dobogása folyamatosan hallatszik.
Borbála: Modd, férjuram, igaz, amit a fivéred beszélt?
István: Őrült volt az mindig. Naivan összevissza locsogott.
Borbála: Igaz, hogy az ördöggel szövetkezel?
István: Megmentettünk egy eszelős karmai közül.
Borbála: És most miféle gyilkos karmaiba kerültem?
István: Miféle ember lennék, ha otthagytalak volna?
Feketeköpenyes: Bizony, a becsület megkívánta a közbelépést.
István: Ne is gondolj többé rá. Aki kedvtelésből asszonyokat rabol, sem életében, sem halálával nem érdemli meg, hogy fennmaradjon az emléke. Még az a szerencse, hogy nem volt alkalma elherdálni a családi örökséget.
Feketeköpenyes: Végzetes hiba lett volna...
Borbála: A holttestével mi lesz? Ugye, nem hagyod a hollókra és a dögmadarakra?
István: Majd elrendezem, ne is foglalkozz vele többé. Túl sokat aggódsz egy senkiházi miatt. Menj, pihenj, és próbáld elfeledni a nap szörnyűségeit. Holnap új életet kezdünk, azt szeretném, ha ismét üde és vidám lennél. Borbála el
Feketeköpenyes: Úgy hallom, lefeküdt. Mostmár beszélhetünk, halandó. Meg vagy elégedve a munkámmal?
István: Tökéletesen végezted el, amire kértelek.
Feketeköpenyes: Van még kívánságod?
István: Nem, ez volt az utolsó. Már így is épp eleget segítettél. Közös erővel elértük, amit akartam.
Feketeköpenyes: Biztos vagy ebben?
István: Elűztük a szomszéd várak urait, letörtük a maradék ellenállást, végleg eltettünk láb alól mindenkit, aki igényt tarthat az örökségemre. És eközben semmit se veszítettünk. Az uralom enyém az egész megyében. Mindent megkaptam, amit akartam.
Feketeköpenyes: Biztos vagy ebben?
István: Tökéletesen. Talán Borbála kissé nyűgösebb lesz a kívánatosnál, de szép lassan elfelejti a történteket, nem lesz gond.
Feketeköpenyes: De a kettőnk ügyének még nincs vége.
István: Valóban, hátra van még az alku másik fele. Te pontosan a feltételek szerint jártál el. Most én következem. Ahogy ígértem, bármit kérhetsz javaim és tulajdonaim közül. Válassz magadnak kedvedre valót, vidd, és légy boldog vele!
Feketeköpenyes: Pontosítok, halandó. Az alku éjszakáján azt mondtad, hogy bármit megadsz, ami kedves vagy kedves volt neked. S mivel nagy szolgálatot tettem azóta, egy számodra különösen fontos dolgot viszek magammal.
István: És mi lenne az?
Feketeköpenyes: Borbála.
István: Hogyhogy? Ez valami tréfa?
Feketeköpenyes: Korántsem az. Borbála életét kérem cserébe a szolgálataimért. Se kinccsel, se birtokkal nem tudnál kifizetni, hisz' ha erre vágynék, azokat magamnak is megszerezhettem volna. Javaidon kívül semmi más nincs, ami értékes neked, csak Borbála. Csak őt tudod adni, jussként őt veszem el.
István: De hát ő a...
A Feketeköpenyes a függöny mögé lép. Borbála szívverése lehalkul, majd elhallgat. A Feketeköpenyes visszajön.
Feketeköpenyes: Ne keseregj, bármikor találsz magadnak másikat. Egy ilyen hatalmas földesúr azt kap meg, akit akar.
István: Hát nem érted? Ő volt a mátkám, ő volt a mindenem. Neki építettem a váramat, őt akartam elvinni azokra a rétekre és mezőkre, melyeket megszereztem. Boldoggá tettem volna, és az ő csókja visszaadta volna nekem a boldogságot.
Feketeköpenyes: Egy csókról azért még lehet lehet szó. Csak ne tartson soká.
A Feketeköpenyes kihúzza (!) a függöny mögül Borbála holttestét, és arcát István felé tartja.
István: kifakad Pusztulj innen, pokolfajzat! Hát minek képzeled magad? Amit kértél, megkaptad. Életem értelme és célja, a kedvesem, mostmár a tiéd. Mit akarsz még?? Menj, hagyj magamra, ördögök legrosszabbika! Menj, és örülj, hogy egy újabb keserű emberi sorsot írhatsz föl a végeláthatatlan listádra.
Feketeköpenyes: kihívóan Nem hittem volna, hogy így fáj majd a búcsú.
István: Takarodj innét!! Se a szerződés, se a fizetség sem tart itt többé.
Feketeköpenyes: Épp ez utóbbi az, amiről beszélnünk kell. Kényelmesen leteszi Borbálát, szünetet tart. Alábecsültél, amikor azt hitted, hogy túljárhatsz az eszemen. Az értékes segítségért még ez a hamis kolonc se kárpótol Borbálára mutat. Itt az idő, hogy megadd szolgálataim valódi árát.
István: Nem tudom, miről beszélsz.
Feketeköpenyes: Hazudsz, mint ahogy eddig is tetted. Azt hiszed, pár könnyes csókkal és öleléssel megtévesztheted a magamfajtát? Azt hitted, nem tudom, hogy szerelmed eziránt az asszony iránt csak színlelés, a házasság pedig csak álca volt? Előbb láttam át az összes hazugságot, minthogy ez az istenverte sárgolyóbis megszületett. És átlátok a hüppögéseden is.
István: Ne gyötörj tovább, semmi keresnivalód itt többé.
Feketeköpenyes: Tudom, hogy azért vetted feleségül ezt az asszonyt, hogy -- ha eljön az ideje -- legyen kit feláldozni a segítségemért. Erre a célra szolgáidat túl kötelességtudónak, magadat felsőbbrendűnek, a birtokodat túl drágának, az üdvösségedet pedig túl értékesnek tartod, hogy odaadd nekem. Szólj csak, ha tévednék.
István: Semmi közöd hozzá, mit milyennek tartok.
Feketeköpenyes: Mindaddig, amíg az alkunk szerint jársz el. De kihallgattam, mit mondtál rólam a fivérednek. Hogy idővel meg akarsz szabadulni tőlem.
István: Az csak azért volt...
Feketeköpenyes: Ismét fölösleges hazudnod. Nézz végig magadon. Gátlástalan vagy, s ez a rossz a te fajtádban. Kicsinyes céljaidért bármi áron megalkuszol. Kezedhez egyre több vér tapad, s munkád gyümölcse magától kihullik kezed közül. Leigázol és ölsz, mert rögtön a mindenséget szeretnéd. Fel tudsz valamit hozni a mentségedre?
István: Ki vagy te, hogy ítélkezz felettem?
Feketeköpenyes: Én csak a jussomért jöttem. E féregrágta porfészek megítélése nem az én feladatom. De te becsaptál, és én kétszínű alakokkal nem alkuszok: elveszem, ami jár.
István: Már megkaptad a legértékesebbet.
Feketeköpenyes: Ne feledd, ha mindenárom le akarsz tépni egy gyümölcsöt, könnyen beletörhet az ág is.
István: Csak pár percig érezhetném, hogy hatalmas vagyok!
Feketeköpenyes: Mindenáron hatalmat akartál, és most rád szakadt az ág. Holnap hányatott sorsú földönfutó leszel.
István: Nem, nem! Nem veheted el az életem értelmét. Vedd az életemet, a fiatalságomat vagy a lelki üdvömet, de ne rekessz ki a birtokaimból!
Feketeköpenyes: Csak azt veszem el, ami valóban megillet. S még valami. Attól, hogy nem tartod be a törvényeket, még nem emelkedsz fölébük. András és Borbála szelleme jön elő. Életed fölött ezután e két lidérc fog őrködni. Megakadályozzák majd minden törekvésedet, hogy birtokot szerezz vagy hatalomra tegyél szert. Az életedet viszont megtarthatod. Vagyis meg kell tartanod mindaddig, amíg ők úgy akarják.
A Feketeköpenyes átadja a fekete köpenyét Andrásnak és Borbálának, majd el. A két szellem körtáncot jár István fölött, miközben lassan ráterítik a köpenyt. Ezalatt István összerogyik. A színpad fényei fokozatosan kialszanak.
A behúzott függöny előtt a narrátor beszél.
Narrátor: Egy Nógrád megyei kis falu, Hollókő, nevében még ma is őrzi a pusztulás nyomát. Aki arra jár, és fölmegy a várromba, ne feledkezzen meg a csapkodó fekete szárnyakról. Ne feledje az ördögből lett óriás holló-karmokat, melyek talán csak egy dalnok képzeletében léteztek, de mégis leromboltak egy várat.
Jött, látott, és kietlen, lakatlan vidék maradt utána. De vajon miért alkudozott és mit akart a sátán? Ez az egy biztos: pusztulást, az ember pusztulását. Nem katasztrófát, nem özönvizet hoz magával, hanem megvárja, amíg mi kérjük meg rá, hogy segítsen magunkat elpusztítani. Csellel szerez meg mindent, ami a miénk: kezdetben jó alkut ígér, majd az utolsó pillanatban gyengeségünket kihasználva porig rombolja az álmainkat. A végső sivárságra törekszik, a teremtést csúfoló csendre.
De a Nap újra és újra felkel; kettőt sem fordul a Föld, s virágok nyílnak a vár romjain. Emberek kapaszkodnak fel a hegyre, falu épül. Nekikezdünk megint, és még egyszer nem esünk ugyanabba a hibába. A szürke szikla megmászásra csábít, a szélfújta kőpor az élő történelem.
1999. május 10. 17:30 -- május 11. 1:21 1999. május 20. Budaörs, Magyarország
Ez a lap pts oldalai közül való.