Néhány örökbecsű aranymondás Osztovics tanár úrtól. Bizton állíthatom, hogy nekünk voltak a legélvezetesebb magyaróráink az egész iskolában.
Ha nem utálnám annyira a galambokat, én is etetném őket.
Marjai fiam, szerelmed kéj.
Ez különben nem így van. De azért írja...
Az irodalom négy fő részre osztható: elsős, másodikos, harmadikos és negyedikes anyagra. A részek között nincs átfedés, és minden nagy költő egyértelműen besorolható ezek valamelyikébe.
Mondja, fiam, ez melyik osztály?
Nehogy úgy járjon, mint József Attila, gyermek! Mint akinek egyet lekevernek...
Mit írjon maga... mit írjon maga... Ne írjon semmit!
A többi tantárggyal is így van, hogy csak impressziókat szerez az órán?
Árpád, megvárom, amíg patront cserél, mert hosszú diktálás következik.
A kérdés jogos. Arra utal, hogy figyelt. Többet nem tudok mondani.
A fizikában tényleg olyan jó a villany? Ha valaki behunyja a szemét, akkor lejjebb megy?
Na, milyen nap van? Valaki mondja meg, röviden... Kedd? Akkor holnap szerda.
Otthon tanul. Nem arra van az iskola, hogy tanuljon.
Nem tartom tovább az órát, mert csak 45 percre fizetnek.
1998. november
megjelent a Mit várjon...? 1999. Mikulás-i számában
Budaörs, Magyarország.
Ez a lap pts oldalai közül való.