A tapasztalat azt mutatja, hogy a meglepetésmentes biciklitúrához a következő felszerelési tárgyak szükségeltetnek: négy vadonatúj fékpofa, pótlánc, belső-külső pótgumi (27, 1 1/4, 2 db), nagy halom csavaranya, pótküllő, pótkerék, pótülés és egy hordozható vegyesbolt, váztörés esetére.
Mindezek hiánya ellenére a Csöpi néni által vezetett Unesco-szakkör tagjai épen és egészségben tértek haza június végén a hatnapos B.A.Z megyei kirándulásról. Kisebb bukások azért voltak, de a bicikliket az út szélén, Bözsit pedig a rudabányai kórházban sikeresen rendbetették. A tekerés során csak ősellenségeink, az időszakosan visszatérő szerpentinek okoztak nehézséget, de mi álltuk a sarat (ha éppen nem benne gázoltunk).
A térség, ahol jártunk, régóta országunk egyik legelmaradottabb területe. Lepusztult hajdani bányák, ipartelepek, üres cukrászdák és lézengő falusiak láthatók mindenütt. A legtöbb ittlakó munkanélküli segélyen él. A szlovák határ közelsége és a terület keleti fekvése miatt a helyi beruházásokat nem támogatta az állam. A vasércbányákat és a kohókat szép lassan bezárták, mert nem találtattak elég gazdaságosnak, nem vették fel a versenyt más területek hasonló létesítményeivel. Így keletkeztek az elhagyatott bányavárosok, ahol manapság csak a bontó-vágó kisebbség a rendszeres látogató.
A fejlődés megtorpanása és a lemaradás miatt nem jelentkeztek az ember civilizáló tevékenységének káros hatásai. A táj -- a fent említett romoktól eltekintve -- megőrizte egykori tisztaságát és szépségét. Az utak gyönyörű hegyeken-völgyeken haladnak keresztül, a Kelemér melletti lápvidéken élő növény- és állatfajok Európában is ritkaságszámba mennek. A falvak helytörténeti gyűjteményeiből a századelő parasztházainak hangulata sugárzik, a régi épületek hűs árnyéka feledteti a rohanó hétköznapokat.
A legnagyobb kincseket azonban a hegyek gyomra rejti. Szűk nyílásokon, óriási termeken és tisztavizű patakokon visz a barlangász útja (gumicsizmások előnyben). A falakat gyönyörű csipkés karfiolok díszítik, a plafonról évezredek óta (tízévente 1 mm-t) fejlődő cseppkövek lógnak. A természet csodálatos munkát végzett a több, mint 20 km hosszú Baradla-barlangban. Aki még nem volt ilyen helyen, feltétlenül el kell jönnie!
Az ember nem teheti be sehova a lábát anélkül, hogy nyomot ne hagyna maga után. Így van ez a föld alatt is. Most nem a korlátokra, a betonlépcsőkre és a letört cseppkövekre gondolok, hanem a reflektorfényben sütkérező, csúf moha- és kékalgarétegre. Ez a barlang kiépítés után kezdett képződni a falakon (főleg az agyagos részeken), mert a 90%-os páratartalom és a díszkivilágítás fénye -- sajnos -- kiváló táptalaj e parányi zöld növények számára.
Egy nagyobb teremben körbetekintve lesújtó látványt nyújt a nem kívánt elszíneződés, ami súrolással sem távolítható el véglegesen. S ha sikerülne is lemosnunk, fél éven belül újra képződne. A megoldást persze a kézi halogénlámpával világított barlanglátogatások jelentenék, így nem érne egyes felületeket állandó fény. De a túristák nagy részét nem vonzza egy sötét barlang látványa, és semmi kedvük sincs kilométereken át hat fal között botorkálni.
Más a helyzet az Aggtelektől 5 km-re lévő, szomszédos Domicán. A bejutáshoz útlevél és 470 Ft (vagy ennek megfelelő korona) szükséges. Abban az esetben, ha netalántán nem szlovákul szeretnénk végighallgatni a barlang keletkezéstörténetét és világszerte híres képződményeinek hosszú lajstromát, további felárral kell számolnunk. A barlangrendszer ezen része tökéletesen kiépített, kivilágított. A száraz, kavicsokkal szórt föld alatti túristautakat sárga korlátok határolják, ütődöttségi veszély csak az idegenvezetőt fenyegeti. A moharéteg itt nem jelentkezik, mint ahogy a cseppkövek is vízmentesek. Ez a rész magassarkú cipőben is járható, mégis mesterkéltnek és egy kicsit halottnak tűnik az aggteleki agyagtúra után.
Régebben folyt a környéken bortermelés. Később ez is megszűnt, mivel a termék minősége gyenge volt hazánk többi híres borvidékeihez képest. Azt láttuk, hogy a térség se az ipar, se a mezőgazdaság révén nem kapcsolódik be a Nagy Gazdasági Vérkeringésbe, így további lemaradások várhatók. Az ördögi körből egyre nehezebb kilépni. Ennek szép ellenpéldája Gömörszöllős (a térképen egy l-lel) és az ott folytatott egyedülálló kísérlet.
Az itt dolgozó lelkes csoport célja az, hogy környezetkímélő, olcsó és hosszútávon fenntartható alternatívákat mutasson a mai családi háztartások nyersanyag- és energiapazarló életvitele helyett. Egyre többen leszünk, de a Föld nem lesz nagyobb. Mi sokasodunk, de készleteink fogyófélben vannak, tartós megoldást csak a megújuló energiaforrásokra való áttérés jelenthet. Az elmúlt 20 év során láthattuk, hogy ez se az országoknak, se a nagy cégeknek nem sikerült (vagy nem áll közvetlen anyagi érdekében), így az első lépéseket kicsiben, saját lakásunkban kell megtennünk.
Az itteniek szerint az átállás már most lehetséges, egy kis szervezéssel fogyasztásunkat (és ezzel együtt a víz-, gáz-, villany- és csatornadíjunkat) akár a harmadára is csökkenthetjük. A mintaépület ilyen technológiákiat mutat be. Napkollektoros kazánnal fűtenek (amely a víz melegítéséhez szükséges energiát a háztetőn elhelyezett napkollektorokból nyeri), ivóvizet (csapvizet) nem használnak az illemhely öblítéséhez, a szennyvizet saját, energiát nem fogyasztó tisztítótartályaikban viszik be újra a körforgásba, az egy főre eső napi 150 l (!) vízhasználatot a tetőre eső víz hasznosításával 60-80%-kal csökkentik.
Ezekről a módszerekről ingyenes, szakmailag is jól használható rövid kiadványokat készítenek, a berendezések legtöbbjét helyben, anyagáron megépítik a vásárlóknak. A pazarlás beszüntetésének fontosságáról az oktatóközpontban előadásokat tartanak, felhívják a figyelmet arra, hogy az idő megérett a változtatásra, és ez a változtatás magánházakban lényegi többletköltség nélkül véghezvihető. Akinek sikerült felkelteni az érdeklődését, a prospektusokat Csöpi néninél megtekintheti.
Mindezek mellett a falu megtartotta eredetiségét. Épületei belülről is természetesek, fabútoraik és díszítéseik a régi időket idézik. Szögletességnek nyoma nincs (a szoba sarkait leszámítva), és a szerencsésebbek saját kemencét is kaptak. Az illemhely ugyan pottyantós, és a zuhanyzó is a szabadban van, de higéniában felveszik a versenyt bármely nemzetközi szállodalánc hasonló létesítményeivel.
A faluban gyapjúfeldolgozó üzem működik, egyedi anyagú és mintázatú pulóver kapható. Ez és az új technológiák kivitelezése munkát ad az embereknek, egyre kevesebben folyamodnak segélyért. Az láttuk, hogy korunk környezeti megoldásai és a falusi hagyományok nagyszerűen megférnek egymás mellett, és ez -- bár Gömörszöllős nem túristaparadicsom -- az emberi törekvés és akaraterő újabb diadala a tétlen tespedés és lemaradás fölött.
1998. június 22.
megjelent az 1998. szeptemberi Rőt Rezedában
Budaörs, Magyarország.
Ez a lap pts oldalai közül való.