Itt az idő, fordítani kell egyet a lejárt homokórán, hogy ismét egy éven át figyelhessük, ahogy peregnek le a szemcsék. Mennünk kell tovább, s bízni abban, hogy van miért, s küzdeni, hogy jövőre (az idén) is legyen majd, aki megfordítsa az óránkat, s hogy érdemes legyen újra felállítani.
S ha máskor nem, hát most eljött a pillanat, hogy elgondolkozzunk, kell-e fordítani a sorsunkon is. Az újév a fogadalmak, az elhatározások ideje, sok országban és sok családban megkövetelik a gyerekektől, hogy hosszú értékelő listát állítsanak össze arról, hogy mit fognak majd az új évben másképp csinálni, s mik azok a jó és természetüktől fogva helyes szokások, amiket továbbra is ápolni fognak.
Vegyük észre azonban, hogy január elseje nem abszolút határ, nem a végítélet felé vezető mérföldkő, s nincs felsőbb erő, aki előtt éppen most - és nem az év más napján - tartozunk elszámolással. A tükör másik oldalán csak magunk vagyunk, az értékelést magunknak készítjük, a sorsfordító döntéseket is magunknak hozzuk, s csak rajtunk áll, kiket avatunk be, hogy szükségünk van-e rájuk.
A történelem nagy döntései és fordulatai nem december és január köré sűrűsödtek, ez inkább a hatásvadász, manipulatív döntések ideje, a megnyerő TV-nyilatkozatoké, a köszöntőbe burkolt reklámoké és választási hirdetéseké. Egy egész évre való nehéz feladat ezek rengetegéből kiragadni az őszinte, önzetlen pillanatokat, kitörni a kényelmes fotelben ülve hallgatott jól csengő beszédek álságos harmóniájából.
Itt van tehát 1998. Az előző mondat gépiesen, hangsúly nélkül olvasandó. Színét majd a társaságban vagy esetleg egyedül töltött boldog percek, az egyéni élmények adják, melyek személyes vonásai ugyanúgy hiányoznak az üres négyzet nélküli falinaptárakból, mint a horoszkópokból, s mindaddig nincs súlya a jókívánságoknak sem, amíg ezt az évet mi magunk át nem éljük.
Nincs tehát ennek a szövegnek sem más funkciója, minthogy köszöntse az új évet, azt az évet, melybe különösebb reményteljes várakozás nélkül így is, úgy is belecsöppenünk, s -- ha mást nem -- egy rövidke lendületet adjon, tehát íme: Megragadom az alkalmat, hogy minden kedves olvasómnak (meg a többieknek is), nemre, fajra, öltözetre és pénztárcavastagságra való tekintet nélkül, boldog, sikerekben és hízott malacban gazdag, izgalmas és szeretetteljes új évet kívánjak, s arra az esetre, ha jövőre nem találkoznánk ugyanitt, és véletlenül rajtam múlna, ugyanilyen boldog életet!
1997. december 28.
Budaörs, Magyarország
Ez a lap pts oldalai közül való.